Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)
Az üzem munkaerőbázisa
jövő évben is kapnak szerződést." 46 A folyamatosan Mezőhegyesre szerződő munkáscsapatok közül a mezőkövesdiekhez ragaszkodott legjobban az igazgatóság. Országszerte a mezőkövesdieket tartották a legjobb munkásoknak, általában ők kapták a legmagasabb béreket is. Ezek után nézzük meg konkrétan, hogy alakult a mezőhegyesi idénymunkásság földrajzi összetétele. (55. sz. táblázat) Források hiányában a húszas évekből csak metszetet tudunk adni. A húszas és a harmincas évek első felében kerekítve 30% körül mozgott a környékbeli nyárimunkások aránya. 1937-ben, az újabb konjunktúra küszöbén következett be elmozdulás. A csanádi falvak lakossága már sokkal kevésbé volt rászorulva a ménesbirtok által kínált hathónapos szerződésre. Három év alatt gyakorlatilag el is tűntek a környékbeli mezőgazdasági munkások Mezőhegyesről. 1940-ben már csak egy 80 fős csapatra való munkás gyűlt össze Csanádban. Sokkal szívesebben vállaltak a helyiek — ha erre volt mód — részes munkát. A kérdés lezárásaként, egyben a korábban elmondottak dokumentálására összefoglaljuk a ménesbirtok értékeléseit a környékbeli munkásokról. A gazdatisztek véleménye szerint a „falubeli" munkások eleve bizalmatlanok voltak a ménesbirtokkal szemben. Gyakori hazajárásaik miatt sokszor rövidült a munkaidő, s ezek a hazajárások alkalmat adtak a csempészésre is. Jóval fegyelmezetlenebbek voltak, mint a „felvidéki" társaik: közülük több személyt kellett elbocsátani, többen szöktek el, egyáltalán sokkal több összeütközésre, súrlódásra került sor. 48 1933-ban a távoli törvényhatóságokból származók a munkanapok 0,49—0,61%-át töltötték a munkahelytől távol, míg a helyiek a munkanapok 5,50—7,71%-át. A legnagyobb munkák idején sem lehet rájuk számítani — írta az egyik intéző, „ti. mindenféle egyéb munkákat, tengeri-, cirokkapálást vagy aratást is vállalnak a faluban vagy másutt. Amikor annak ideje elérkezett, akkor az uradalommal szemben vállalt kötelezettségüknek nem tesznek eleget, amint ilyenkor történni szokott, még az aratást is abbahagyják, hogy másutt is vállalt munkájukat elvégezhessék." 49 A leírtak tükrében nyilvánvaló, hogy a gazdaságok inkább vállalták a távoli megyékből való szerződtetést, még akkor is, ha így — egyes számítások szerint — minden munkásra 11,74 P költségtöbblet esett. 50 A hangsúly — mint korábban írtuk — a gazdasági és társadalmi környezetből való kiszakításon volt. Ezt megerősítik a 55. táblázat A Mezőhegyesen alkalmazott nyárimunkások megoszlása állandó lakóhelyük szerint 47 „Felvidéki' Környékbeli összesen % % % 1922 1774 61,6 1108 38,4 2882 100 1923 2487 74,3 859 25,7 3346 100 1933 1615 66,4 818 33,6 2433 100 1935 1862 68,6 854 31,4 2716 100 1936 1459 62,3 884 37,7 2343 100 1937 1778 76,8 536 23,2 2314 100 1938 2283 87,0 342 13,0 2625 100 1939 2651 92,5 216 7,5 2867 100 1940 2894 97,3 80 2,7 2974 100 208
