Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Az üzem munkaerőbázisa

mezőhegyesi értékelések is: „Távolabbi birtokokon megfelelő munkások lennének, ha nincs közöttük egy-két bujtogató, tudnak dolgozni." — Takács Ferenc gazdatiszt írta e sorokat a végegyházi munkásokról.

51 A munka szervezésében ugyanazok az elvek érvényesültek, mint a szegődményeseknél. Legtömörebben az igazgatói utasítás fogalmaz: „A nyárimunkásoknál a munkabeosztással nagyon vigyázzanak a kerületek, jó munkát kell követelni tőlük, a munkájukat állandóan ellen kell őrizni, áttekinthető kicsi csapatokban külön-külön kell dolgoztatni, s jó, emberséges módon kell velük bánni."

52 A felügyelő személyzet a szegődményeshierarchia soraiból került ki. Forrásaink arra engednek következtetni, hogy a munka intenzitását növelő szerepük a nyári munkások között direktebb formában nyilvánult meg. Szabados Mihály vármegyei szociális tanácsadó szerint a ménesbirtokon 5—10%kal alacsonyabb volt a foglalkoztatott idénymunkások száma az átlagosnál.

53 Következik ebből az eredmények ismeretében, hogy a munka intenzitása ugyanennyivel magasabb volt. A summások és szakmányosok munkabérei szabad egyezkedés tárgyát képezték. Épp ezért a különböző évekből származó szerződésekben lévő munkabérek meglehetős változatosságot mutatnak. A harmincas évekből maradt meg a szerződések teljes sorozata. Ugyanazt a tendenciát tükrözik, mint a szegődményesek bértáblázatai. 1932-ben a szakmányos szerződésbe illesztett napszám- és szakmánybérek mélypontra zuhantak, s hosszú időre megmerevedett a bérrendszer. 1937-ben, még inkább 1938-ban kezdett csak emelkedni a teljesítménybér, s vele párhuzamosan a napszámbér is.

54 A már idézett Szabados Mihály adatai szerint egy summáspár élelmezéssel együtt a Mezőhegyesen töltött hat hónap alatt 642 P-t keresett. Egy átlagos munkabírású szakmányospár szintén élelmezéssel együtt 658—708—714—809 P-t tudott megkeresni.

55 A szükséges összehasonlítást az üzemi szempontból fontosabb és objektívebb munkanapértékekkel végezzük el. Kerekített értékekkel számolva a mezőhegyesi ménesbirtok 100 hold szántójára 7,6 szegődményes és 10,1 nyárimunkás munkája esett. Hensch Árpád szerint belterjes üzemmód mellett 100 hold szántóra 6—7 állandó munkásnak, összesen 15—20 munkásnak kellett jutnia.

56 A Hensch Árpád által megállapított értékeket tájékoztatásul közöljük, nem normatív összehasonlítás céljából. A felhasznált munkaerő nagyságáról pontosabb képet ad 56. sz. táblázatunk. Sajnos ismét csak egy rövid intervallumot sikerült rekonstruálnunk, épp a válság időszakát. Viszont az 1930-as adatsorunk még a konszolidáció viszonyait tükrözi, mint láttuk a ménesbirtokon kissé megkésve, 1932-ben jelentkeztek a válság munkaerővel kapcsolatos következményei. A prosperálás időszakában mintegy 1 000 000 munkanappal gazdálkodhatott az igazgatóság. 1934-ben következett be a mélypont, csaknem 20%-kal csökkent a felhasznált összes munkaerő. A redukció arányosan érintette a különböző alkalmazási típusba tartozókat. A válság idején sem borult fel a 60:30:10%-os szegődményes — szakmányos — summás arány. Legplasztikusabban az 1 kh-ra eső munkanapok számának és költségének alakulásán mérhetjük le a rövid hat év alatt lezajlott változásokat. 1934-ben 7,4 munkanappal kevesebb munkamennyiség jutott 1 kh-ra. A munkaerőre fordított költségek még mélyebbre zuhantak. A hullámvölgy mélypontján a munkaerő-felhasználás durván 20%-os csökkenése közel 40%-os munkabércsökkenéssel párosult. A munkaerőre fordított költségeket tekintve 1934-ben, mennyiségére nézve 1935-ben következett be a pozitív irányú kimozdulás. Ezeket az éveket egy nagyon lassan, de mégis felfelé mozgó szakasz kezdőpontjának tekinthetjük. Táblázatunk egyben mutatja azt is, a birtok igazgatósága válsághelyzetben milyen természetesen nyúlt a látszólag legkézenfekvőbb megoldáshoz, a bérek csökkentéséhez. 209