Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)
Mezőhegyes történeti fejlődése 1920-ig
hámoslovat az erre vonatkozó parancstól számított három hónapon belül szállítani, és azonkívül a háború tartalma alatt 2400 pótlovat, 400 málhás- és 400 hámoslovat." 11 Háború idején a leírtaknál is nagyobb feladatok nehezedtek Mezőhegyesre, s e feladatok meghaladták a ménesintézet teherbírását: Tehermentesítésére hoztak létre 1789-ben a bábolnai pusztán egy „fiókménest". 12 Az új intézmény első feladata az odaszállított pótlovak felnevelése és a vágóökrök feljavítása lett. 1806-ban vált önállóvá a bábolnai ménesintézet. A mezőhegyesi parancsnokságot irányító szerv belátva a helyzet tarthatatlan voltát, fokozatosan csökkentette a feladatokat. 1795-ben a vágóállat-szállítás szűnt meg, 13 1807-ben az Erdélybe szánt méneket szállították el véglegesen rendeltetési helyükre. 14 Ugyanebben az évben témánk szempontjából fontos változás következett be: a parancsnokság alárendeltségéből kivált a gazdasági osztály. Az önállóvá váló gazdaságnak a szántóföldi művelés, elsősorban a mesterséges takarmánytermelés arányát kellett növelnie. A kísérlet nem bizonyult sikeresnek, a következő, 1813-as átszervezés során megszűnt a gazdaság önállósága. 15 Az, hogy a francia háborúk idején Mezőhegyesen 10 000 ló állomásozott, 16 szükségszerűen újabb járványt vont maga után. Katasztrofálissá vált a helyzet, amikor az 1809-es békekötés után a hadsereg létszámfeletti állományát Mezőhegyesre hajtották feljavítás végett. Feljavítás helyett az európai csatatereket megjárt lovak minden eddiginél pusztítóbb járványt hoztak a ménesre. A háborús állapotok felszámolása nem tűrt halasztást. 181 l-ben apasztották a létszámot, a következő évben pedig utoljára vásároltak kancákat. A nagy veszteségek miatt és az ezredeknek átadott remonda-anyag elleni panaszok orvoslására I. Ferenc 1813-ban bizottságot küldött ki Mezőhegyesre. A helyzet gyökeres és végleges megoldásának kidolgozásával is megbízta a kiküldötteket. A bizottság tagjai egyöntetűen megállapították, hogy meg kell szüntetni a ménes pótlovazási tevékenységét, s egyedül a törzsállomány maradhat Mezőhegyesen. 17 Az anyakanca-állomány nagyságát 600 darabban szabták meg. 18 Ezek a változások, párosulva a törzsménes új beosztásával, nyugalmasabb, tenyésztői munkára kedvezőbb időszak elér kezesét jelezték. Az 1815 után elpergő négy évtized számottevő eredményeket hozott. Annak ellenére is, hogy az egymást váltó parancsnokok közül nem mindegyik volt jól képzett lótenyésztési szakember. Továbbra is a még II. József által megfogalmazott cél lebegett a parancsnokok szeme előtt: az ezredek által folyamatosan reklamált középnehéz hátas előállítása. Ezt elérendő a legváltozatosabb keresztezésekkel próbálkoztak. Az arab ménektől a nemesség, az igénytelenség, a mesés teljesítőképesség átörökítését remélték, a spanyolnápolyi fajtától a szép járást várták, míg a nehéz holsteiniektől, mecklenburgiaktól a kívánt testtömeg és erős csontozat biztosítását. 19 Dacára a változatos próbálkozásoknak, nem sikerült minden igényt kielégítő, jó tulajdonságait biztosan örökítő konstans fajtát nyerni. Ezt csak az első — véletlenszerűen Mezőhegyesre kerülő — fajtaalapító törzsménnel, a Nonius Seniorral sikerült elérni: „Mezőhegyes Nonius Seniorban végre megtalálta azt a törzsmént, amely genetikailag hozzásimult a spanyol-nápolyi kancaállományhoz, s a hadsereg óhajainak megfelelően formálta azok utódait." 20 A ménesben alkalmazott tenyésztési eljárások ugyan nem változtak, de a szerencsés találkozás folytán az arab vérrel is szilárdított Nóniusz az 1840-es évekre szinte spontán módon konstans fajtává lett. A hadsereg elismerő véleménye biztosította ettől fogva a fajta külön tenyésztését. A siker első gyümölcsét a katonai ezredek élvezték, ám néhány évtized elteltével a Nóniusz a hazai mezőgazdaság elterjedt, kedvelt s bizonyos munkákban legnagyobb teljesítményre képes lova lett. Nonius Senior után újabb fajtaalapító törzsmének érkeztek Mezőhegyesre. 1817-ben Angliából került Bábolnára az az arab mén, Gidran Senior, amelyiknek egyik utóda a 14
