Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)
Mezőhegyes történeti fejlődése 1920-ig
mezőhegyesi Gidrán törzs alapítója lett. 21 Bizonyos beltenyésztés okozta hibák korrigálására hozattak a ménesbe 1835-től kezdődően angol telivéreket. Közülük kettő, Furioso (1841) és North Star (1852) fajtaalapító mén lett. 22 A két angol félvér törzs a későbbiekben lényegében összeolvadt és a mezőgazdaságban kitűnően beváló haszonlovat produkált. A négy említett fajta kialakulásának és megszilárdulásának igazi eredménye a kiegyezés után mutatkozott meg. A köztenyésztésben való elterjedésük folytán az általunk vizsgált korszakban is meghatározó szerepet játszottak. A korábbi járványok miatt, valamint katonai jellegéből adódóan a ménes teljes mértékben elkülönült az őt körülvevő világtól. Tenyésztési, katonai kérdéseken kívül az egykorú események hatása érintetlenül hagyta. Mezőhegyesen nem voltak jobbágyok; a megyei élet eseményeinek hullámverése pedig megtört a legelőket körülvevő, egyelőre még csak képletes határokon. A másodlagos szerepet játszó szántóföldi növénytermelés sem mutatott lényeges változást. A szabadságharc viharai is elkerülték Mezőhegyest. Űj, magyar parancsnok került a ménes élére, de a lóállományból — a sajtó szorgalmazása ellenére — alig több, mint 200 db ment át a honvédség kezébe. 23 A ménes működését nem az elvitt, hanem a hozott lovak veszélyeztették: a környékbeli alakulatok beteg lovaikat hajtották a méneshez gyógyításra, feljavításra. A háborús események idején rendszeresen kitörő járvány ezúttal sem maradt el. Csak 1852-re sikerült véglegesen felszámolni. 1853-ban Kisbéren, Batthyány Kázmér elkobzott birtokán felállítottak egy új katonai ménest. 24 Az 1850-es, 1860-as évek mozgósításai és háborúi során már három magyarországi ménesre támaszkodott a hadsereg. Valamennyi magyarországi ménesintézet történetében új időszámítás kezdődött 1869ben. A kiegyezés lehetőséget teremtett a polgári kezelés bevezetésére. Két évig tartó, vitáktól, alkudozásoktól nem mentes tárgyalássorozat végére került pont 1869. január 1-én, amikor a magyar Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium (továbbiakban: FIK) átvette a három magyarországi ménes igazgatását. 25 Véglegesen kettévált a ménes és a gazdaság, azaz a ménesbirtok. A földművelésügyi, katonai kettős alárendeltségben tovább működő ménesek az önállóvá vált ménesbirtokok társintézményei lettek. Megváltozott a ménesek és ménesbirtokok rendeltetése, az új célkitűzést a FIK-miniszter 1869. évi jelentésében fogalmazta meg: „Az országos lótenyésztés felvirágozásának elsőrendű alapjául az állami ménesintézeteket tekintvén, megmásíthatatlan alapelvül tűzetett ki a ménesekben létező, hazai lótenyésztésünk emelésére szükségelt tenyésztörzseket a maguk épségében s tisztaságában fenntartani. . . Minden igyekezet arra leend fordítva, hogy a nép-lónevelési viszonyoknak megfelelően egyes tájakon oly tenyésztési rendszer honosíttassék meg, mely a lovak igáserejét emelje és gép- és tehermunkára képesített, igáserővel párosított gyorsaságot biztosítson." (Kiemelés E A) 26 A FIK miniszter ugyan nem szólt róla, de másodlagos feladatként megmaradt a hadsereg lóellátása is. A tenyésztés elsődleges célja azonban a köztenyésztés szolgálata — ezen keresztül a magyar mezőgazdaság általános színvonalemelése lett. A Mezőhegyesen katonai célokra kitenyésztett tömeges, jó munkabírású, gyors, nyugodt vérmérsékletű törzsek — elsősorban a nóniusz — egyedei vásárlás és tenyésztés útján áramlani kezdtek a parasztság birtokaira. A katonai méneseket nagyobb nehézség nélkül adaptálta a földművelésügyi kormányzat, annál több gondot okoztak a ménesbirtokok. A hiányos felszerelésű, korszerűtlen gazdaságokat elhanyagolt állapotban kapta meg a minisztérium. Gyors fejlesztésük és modernizálásuk szükségességét célként fogalmazta meg az illetékes ügyosztály vezetője, Kozma Ferenc. A munka ütemének gyorsítását a gazdatársadalom nyomása garantálta. 15
