Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

A ménesbirtok szántóföldi növénytermesztése — összegzés

illetőleg az exportképes növényféleségek termelésének mennyiségi és minőségi fokozását szorgalmazta. A preferált növények nemesítési, termesztési kísérletei nagyrészt az állami birtokokra hárultak. Emellett kiterjedt vetőmagtermesztéssel, sőt az elterjeszteni kívánt növények vetésforgóba állításával is támogatták az állami mezőgazdaság-poütikai törekvéseket. A birtokok korábban is folytattak vetőmagtermelést, a hangsúly azonban az apaállat-tenyésztésen volt. 1931-től, a növénynemesítő telepek átvételétől fogva a növénytermesztési és állattenyésztési ágazat katalizáló szerepe egyensúlyba került. Mezőhegyes elsődleges feladata az olajos növények, a takarmányfélék és a gabonafélék nemesítése, felújítása lett. Kompolttal együttműködve számos más növény nemesítésében, kipróbálásában és szaporításában is részt vett a gazdaság. Ezzel párhuzamosan növekedett a rostos, olajos és hüvelyes növények területe. 1934-ben 13 950, 1937-ben 19 037 q különféle, nagyrészt nemesített vetőmagot értékesítettek az állami birtokok.

3 E vetőmagmennyiség nagyobbik részét a Növénytermelési Hivatal vette át, s szaporító V gazdaságoknak adta tovább. Ilyetén módon közvetve, de nagyobb területen sugárzódott szét az állami birtokok színvonalemelő hatása. A vetőmagtermelés üzemi szempontok szerint is eredményes vállalkozás volt, mert a Növénytermelési Hivatallal kötött szerződések révén maguk az állami birtokok is élvezték az állami szubvenciót. Egy-két növény volt, amelynek termesztése ártámogatás mellett sem fizetődött ki. Az állami mezőgazdaság-politika szolgálatában tett lépések üzemi szempontból a fejlődés rovatban könyvelhetők el. Más eredményt mutat a terméseredmények elemzése. Ha csak a vizsgált intervallumot tekintjük, van előrelépés. A két háború között nagy ütemben nőttek a takarmányrépa és a kukorica termésátlagai. Jelentősen emelkedett a búza, az árpa és a magkender terméshozama is. Az előzőektől elmaradt a cukorrépa. A zab és a szálkender termésátlagainak trendvonala pedig stagnálást mutat. A növényféleségenként elvégzett összehasonlítások során láttuk, hogy a mezőhegyesi ménesbirtok átlaghozamai nemcsak az ország, hanem a nagyüzemek, sőt a régió nagyüzemeinek termésátlagait is jóval felülmúlták. A főnövényeknél — az előbbi kategóriák sorrendjében — átlagosan 80, 50, 30%-os különbség mutatkozik Mezőhegyes javára. A mezőhegyesi terméseredmények nemzetközi összehasonlításban is megállják a helyüket. Eszerint a ménesbirtok az ország legjobban kezelt, legeredményesebben gazdálkodó nagyüzemeinek első sorába tartozott. Azonban ezen — a korabeli viszonyok között egyértelműen kimagaslónak számító — szinten is az elmaradt fejlődést kell regisztrálnunk. A háború előtti, a háború alatti hozamokhoz képest egyedül a búza átlagtermése növekedett jelentős mértékben. A búza 19%-os hozamnövekedése egyedülálló a Mezőhegyesen termesztett növények között. Utána 6,6 %-kal következik a kukorica. Valamelyest emelkedett még a szálkender, a zab és a lucerna átlaghozama. Viszont 1906—1917-hez képest csökkent az árpa, a mohar, a burgonya termésátlaga. Legnagyobb mértékben a cukorrépa hozama csökkent, viszont e növénynél a mennyiségi visszaesés minőségi előrelépés következménye. A korszak adott árszintje mellett mennyiségi téren nem lehetett nagyobb előrelépést elérni, mert a terméshozam növelésére fordított költségek nem térültek volna meg. A harmincas évek pozitív irányú, de kis mértékű struktúraváltozásánál többet nyom a latban, hogy a legfontosabb növények terméshozama — a búza kivételével — gyakorlatilag stagnált. A növénytermesztés első világháború előtti fejlődése megszakadt. Az egész korszakot jellemző megrekedés hatása alól a legintenzívebben gazdálkodó nagyüzemek sem tudták kivonni magukat. A korszakon belüli fejlődést a háború utáni visszaesés, illetve a harmincas évek végén az újabb háborús készülődés nyomán kibontakozó konjunktúra magyarázza. A gazdasági válság a növénytermesztést sújtotta elsődlegesen. A növényi termékek 134