Erdész Ádám: Egy gyulai polgárcsalád világa. Tanulmányok a Ladics família történetéből - Gyulai füzetek 18. (Gyula, 2011)
Héjja Julianna Erika: "…jó háziasszony kezd belőlem válni". A hagyományos női szerepek elsajátítása Gyulán a Ladics és a Kliment család levelezésének tükrében
rucákkal együtt kukoricával és árpával takarmányozták.112 Ez év nyarán több mint 70 csibét keltettek. Ladicsék és Klimenték tojást, konyhakész, kopasztott baromfit szintén küldtek népes rokonságuknak (karácsony táján szinte mindig pulykát). 1916-ban Irén a Gyuláról érkezett pulyka csontos részeiből paprikást készített, a meUehúsát és a combokat pecsenyének sütötte meg. Ladicsék 1916 februárjában egy hatalmas pulykát adtak postára Mariska néninek Pestre, aki külön jó néven vette, hogy megspékelve kapta a „szép madarat”. A tanyai viszonyok között Ladicsék az aprójószágon kívül tehenet is tartottak, a saját szükségletüket meghaladó tejet kimérték és pénzzé tették. A Kliment-rokon Csausz Lajos 1888 májusában vásárolt egy borjas tehenet, amit Juli fejt meg naponta. Ladies György és Csausz Lajos vadászszenvedélyének köszönhetően mindkét család asztalára gyakran került vadhús (sült fogoly, fácán, őzcomb, nyúl). A váradi Schwachofferek, akik gyakran részesültek a zsákmányból, „kedves Nimród”-nak titulálták a vadakat elejtő Csausz Lajost, nélküle nem szerepelt volna a menüsorban fácán és más finomság. A „bősz tálján”, Mattiassi Alajos szívesen fogyasztotta a nyúlhúst, de a fővárosban csak drágán juthatott hozzá, ezért 1903-ban sógornője, Margit szerzett számára egyet. Klimenték változatos módon elkészített halféléket is ettek, családtagok révén tengeri halhoz is gyakran jutottak. Ducsi 1890-től több ízben küldött haza rák- és halféléket, branzint (tengeri sügér), seezungét (nyelvhal), makrélát, scampit (királyrák), szardellát Fiúméból, a romlás elkerülése végett kis tételekben.113 Főleg Csausz Lajos volt állandó „megrendelője”. 1890-ben meglehetősen pangott a fiumei halpiac, branzin egyáltalán nem volt, a „tengeri szörnyek” közül legfeljebb scombrit (makrahal) lehetett beszerezni. Ez a hal viszont - Ducsi szerint legalábbis - nemigen felelt meg Lajos bácsi érzékeny gyomrának, mivel csak olajban sütve élvezhető, „mely szokatlan eledel könnyen megárthatna neki”.114 Nagybátyja végül mégis a scombri és a hozzá szükséges olaj beszerzésére adott megbízást Ducsinak. Csausz Lajos annyira megszerette a scampit, hogy 1891 januárjában öt forintért 50 darabot rendelt, Klimenték tízre tartottak igényt. Megtudakolták Ducsitól, az olaszok hogyan készítik el a scampit, a gyulaiak ugyanis „szelíd” rák módjára adták, a branzint pedig tatárszósszal tálalták. Klimentné három, összesen kb. öt kilogramm súlyú seezungét kért a család számára, valamint rákot és 15 scampit, utóbbival édesanyjának és Novákéknak kívánt kedveskedni. Lajos bácsinak a halak közül leginkább a seezunge ízlett, de kíváncsi volt arra is, angolna kapható-e Fiúméban? Kliment Ferenc öt lubenit és egy ritka szép példány oradát (aranydurbincs) is küldött kóstolóba, tengeri fiókot is ajánlott, de ebből Mamus csak akkor kért, ha szép friss, és nem túlságosan drága, s ha Ducsi az elkészítés módját 112 „A malacok jól vannak, eleségük fogytán van, de Laci [Ladies László] majd csak segít rajtunk - számolt be bizakodva Pici az állatállományról bátyjának ha távolléted alatt elfogyna. Az ő biztatására ma 4 liter árpadarára emeltem egy etetésre az adagot. Korpánk elfogyott.” BéML XIII. 10. a. 4. dob. Kliment Márta levele Kliment Ferencnek (Gyula, 1917. aug. 20.). 113 Kánya Emília is előszeretettel látogatta a fiumei piacot, a mcrcatót, lenyűgözte az elárusító csarnokban hömpölygő tömeg és a bőséges áruválaszték. Kánya 1998: 238.; Kiss 2005:177-181. 114 CM sz. n. ir. Kliment Ferenc levele Kliment Margitnak (Fiume, 1890. dec. 13.). S7
