Erdész Ádám: Egy gyulai polgárcsalád világa. Tanulmányok a Ladics família történetéből - Gyulai füzetek 18. (Gyula, 2011)
Kosa László: Polgári élet Gyulán a XX. század elején. Kisvárosi kapcsolatrendszer, társas alkalmak, baráti körök egy napló alapján
kálóm. A jégpályát ugyanúgy látogatta a korcsolyát nem kötő közönség, mint a nem teniszezők a teniszpályákat. Gyulán 1885-ben alakult az első korcsolyaegylet. Az akkor még a városi belterületen a mainál jóval nagyobb folyamági és tavi vízfelületek, valamint a rendszeresen kemény telek bő lehetőséget nyújtottak a sport kedvelőinek. Fábry Sándor alispán a gróf Almásy Dénes által átengedett területen a Körös-csatorna szélesítésével kialakított jégpálya mellett egyemeletes, mutatós, szecessziós stílusú „jégpavillon”-t (melegedő-teázót) építtetett 1905-ben: „nemcsak a korcsolyázók nyernek nagyobb teret, hanem a mamák és gardedame-ok is, sétálás céljaira az újonnan létesült töltésen, amelyről a korcsolyapálya bármely pontja könnyen áttekinthető leend”. Idejártak tereferére és nézelődni Lindlék is, mert házukhoz alig néhány száz méterre esett - különben a kastély szomszédságában - a Kaszinó. Ámbár a jégpálya látogatásáról sokkal kevesebb feljegyzés tanúskodik a naplóban, mint a teniszpályákéról.33 A fent említett „korcsolya bál” tiszta jövedelme különben az egyesület működését támogatta. Séta Nyilvános téren a mentális igény kielégítését is szolgáló legkedveltebb és leggyakoribb társasági alkalom. Természetesen megkülönböztetjük a munkavégzés, ügyintézés, kötelességteljesítés, vásárlás, küldetés stb. céljából nyílt téren történő járás-keléstől. Aki sétál, annak maga a séta (mozgás, kikapcsolódás, divatnak hódolás) a célja, akkor is, ha végcélként baráti-rokoni látogatásra tart. Lindlék rendszeresen, de rendszertelen időpontokban sétáltak önálló programként a belvárosban. Gyulán a kiegyezés korában viszonylag későn teljesült a sétatér-létesítés urbanizációs feltétele. A megyeháza és a református templom előtti, ekkor még meglehetősen kopár első nyilvános sétatér mellé 1884-ben a több holdas Göndöcs-Népkert zárkózott föl. Ezen a fákkal és bokrokkal egyenletesen beültetett, virágágyásokkal díszített területen hamarosan megépült a nagytermével kiállításoknak, téli színielőadásoknak, báloknak helyet adó, nyílt teraszú vendéglővel rendelkező „Pavilon” (1890), a múzeum- és könyvtárépület (1895), a fából épült nyári Erkel Színkör (1901) és fölavattak szobrokat is (gróf Wenckheim Béla 1890, Erzsébet királyné 1904), a kert mellett pedig az említett teniszpályát lehetett látogatni.34 A délután vagy vacsora után sétálni induló Lindl család vagy a Népkertbe igyekezett vagy ritkábban a közelebb fekvő sétatérre, ahol az Erkel-szobor előtt a helyben állomásozó katonaság zenekara időnként térzenét adott.35 Lindl Etának lehetősége nyílott a Várkertben is sétálni. A csaknem a település középpontjában fekvő Almásy—Wenckheim-kastély nagy kiterjedésű kertje romantikus tájkerti (angol) stílusú volt. A zárt magánterületet csakis a belső személyzet segítségével lehetett látogatni, közéjük tartozott egykor a már említett Heller néni, akivel, minthogy kapcsolatait megőrizte — alighanem a zongorázások baráti viszonzásaként 33 Békés 1904. nov. 13., 1906. jan. 21.; Schcrer 1938: II. 322-323.; D. Nagy András: A korcsolyapavilon. Gyulai Hírlap 1992. máj. 1. 34 Schcrcr 1938: II. 211-214., 255-257., 296-299.; Virág 2004. 35 A naplóban nem olvashatunk a Komló Szálloda előtt és környékén későbbi évtizedekben divatos korzóról. Ha volt, elképzelhető, hogy a család társadalmi helyzetéhez nem illett a korzózás. 25
