Erdész Ádám: Egy gyulai polgárcsalád világa. Tanulmányok a Ladics família történetéből - Gyulai füzetek 18. (Gyula, 2011)
Kosa László: Polgári élet Gyulán a XX. század elején. Kisvárosi kapcsolatrendszer, társas alkalmak, baráti körök egy napló alapján
Ozsonna Napi rendszerességű étkezés. Elsősorban viszonyítási pontként vagy akkor szerepel a naplóban, amikor valaki éppen akkor jött látogatóba. Délután 4-5 között ültek le, hogy tejeskávét, habos kávét, csokoládét, tortát, kalácsot, befőttet, gyümölcsöt fogyasz- szanak. Mivel családi alkalom volt, vendéget ritkán hívtak, a gyakran érkező látogatók azonban tudhatták, hogy ozsonnázás közben találják a háziakat. Leültették körükben és megkínálták. Ebédre hívás Rokoni körben viszonylag gyakran előfordult. Ritkán azt is feljegyezte a naplóíró, ha bármi okból nem jelentek meg a meghívottak. Vacsorára hívás Rokonokat, barátokat, ismerősöket egyaránt hívtak. Visszaemlékezők úgy mondták, hogy általános szokás szerint hideg ételt kínáltak, előfordult, hogy „büfé” vagy „svédasztal” formában (ezeket a kifejezéseket nem használták): pástétomok, libamáj, hideg sültek, szalámi, torta, bor került az asztalra. Az azonban nehezen hihető, hogy a szerény háztartást vezető Lindlék kínálták ezeket a drága ételeket. Nem tudjuk. A városszerte polgári családoknál is elterjedt, téli disznótoros vacsoráknak nincs nyoma a naplóban. Éttermi (vendéglői) vacsora Kétszer értesülünk róla. 1905. szeptember 21-én baráti család Etelkát színházba vitte, utána a város legelegánsabb, voltaképpen egyetlen ilyen szállodai éttermébe, a Komlóba mentek, ahol feltehetően vacsoráztak, mert reggel 4 óráig maradtak. 1906. szeptember 3-án ugyanott Lindlék biztosan vacsoráztak tíz személyt meghaladó társaságban, rokonok, főleg mindkét nembeli korosztályi és katonatiszti társaságban. Éjfélkor tértek haza. Nem tudni, milyen alkalomból történt, ki volt a meghívó, ki fizette a fogyasztást. Itt jegyezzük meg, hogy a kávéházként is működő Komló vagy más kávéház, mint a „férfiak” lakáson kívüli társasági intézménye természetszerűleg nem szerepel a naplóban. Annál kevésbé érthető, hogy a nők számára az illemhatáron belül látogatható cukrászda hiányzik. Vármegyei kaszinó Az 1841-ben alakult Békésvármegyei Kaszinó, amit nem hivatalosan „úri”-nak is emlegettek, 1906-ban létesített új, tágas, saját céljaira emelt épületet.24 Tagsága, akár országszerte a hasonló kaszinóknak, a megye „úri”-nak nevezett társasága férfi tagjai közül került ki. Nők kizárólag férfiak kíséretében jelenhettek meg, elsősorban külön rendezvényeken. Naponta késő délután-este 17.30-20 óra között látogatták legtöbben, társalgással és kártyázással töltve az időt. Érthető, hogy a csupa nőből álló Lindl család ritkán fordult meg itt. 1906. november 17-én, szombaton otthonukban az egyik bejáratos katonatiszttel házimuzsikáltak, 24 Schcrcr 1938:1.464-465., II. 278. 21
