Erdész Ádám: Egy gyulai polgárcsalád világa. Tanulmányok a Ladics família történetéből - Gyulai füzetek 18. (Gyula, 2011)
Kosa László: Polgári élet Gyulán a XX. század elején. Kisvárosi kapcsolatrendszer, társas alkalmak, baráti körök egy napló alapján
A naplóíró azonban a fent írtnál egészen bizonyosan tágabban is értelmezi a vizit szót, beleért minden — de nem feltétlenül első — rövidebb látogatást, általában az illemből, társadalmi kötelezettségből ismétlődően fakadókat. Például 1904 januárjában írja: „voltunk többfelé vizitben”. Gyakran említ „búcsúvizit”-et, ami szinte sosem jelent a városból véglegesen elköltözés előtti búcsút, hanem ha azok, akik „vizitben álltak” egymással, akárcsak néhány napra, vagy inkább több hétre elutaztak, röviden elköszöntek egymástól. Zsúr (jour) Résztvevői társaságbeliekből, baráti körökből, elsősorban a házasodás előtt összejáró fiatalságból kerültek ki, akiket — akár 15—16 személyt - meghívtak az alkalmakra. A vendégek a délután derekán gyülekeztek, este nyolc, fél kilencig maradtak. Egy alkalommal, bizonyára rendkívüli esetként Eta éjfélig tartó zsúrt jegyzett föl (1910). Az adott társasági körön túl lehetett a meghívás ösztönzője új állandó kapcsolat kezdeményezése is, de teljesen idegent (ismeretlent) nem invitáltak, ugyanakkor ha valaki váratlan vendéggel érkezett, szívesen látták. Akár a vizitet, a zsúrt is illett nyolc napon belül rökoneszálni, ami pusztán a meghívás megköszönését is jelenthette, nem feltétlenül a viszonthívást. Bár a zsúr lényegében „körbehíváson” alapult, a visszaemlékezők úgy tudják, hogy Lindlék anyagi okokból, és mert férfi nem volt a háznál, viszonylag ritkán rendeztek zsúrt, ám e nélkül is rendszeresen hívták őket, amit elfogadtak. Ezt a napló igazolja. Bár előfordul „tartoztak zsúrral” bejegyzés is. Ha a meghívandók körét nézeteltérés vagy harag osztotta meg, az egymással találkozni nem kívánó feleknek külön-külön rendeztek zsúrt lehetőleg ugyanazon a héten, hogy új sérelmeket ne okozzanak. A visszaemlékezők legkedvesebb fiatalkori alkalomként idézték föl a zsúrt. A zsú- ron a napi ozsonnához képest „kifejezett nagyozsonná”-ra évszaktól függően kertben is teríthettek: tea, aprósütemények, csokoládé, jegeskávé, fonatos kalács, fagylalt, torta, pogácsa, gyümölcs került az asztalra. Szeszes italt nem fogyasztottak. A vendégek ajándékot nem vittek.22 A zsúrnak időszakunkban nem voltak éles formai határai. Nem derül ki például, mit jelentett, hogy „Bodokyéknál voltunk utolsó jouron” (1910. ápr. 27.). Valószínűleg a házikisasszonytól zenét tanulóknak rendeztek 1901-ben kétszer is „gyermek zsúr”-t.23 Itt említjük a valószínű zsúrtársaság további, de társtalannak föltűnő találkozásait: „este volt piknik” (1906. febr. 27. Lindléknél), „feketekávé”-ra mentek 1907. márc. 10-én, „itt voltak pogácsázni az Erkel lányok meg fiúk és a Hoffmann fiúk” (1902. júl. 2.). 22 Az 1930-as években kezdett terjedni Gyulán, hogy virággal, édességgel kedveskedtek a háziaknak. 23 Van egy korabeli munka, amelynek bizonytalan a forrásértéke, mert szépírói igénnyel készült, de nyilvánvalóan friss személyes tapasztalatok adják az anyagát: Nil 1904. Ma már lehetetlen ennek az ironikus írásfuzérnek az alapján személyeket azonosítani, s az sem tudható, vajon csak írója lakhelyére, Szeghalomra vagy Gyulára is, esetleg több helységre vonatkozik. 20
