Erdész Ádám: Egy gyulai polgárcsalád világa. Tanulmányok a Ladics família történetéből - Gyulai füzetek 18. (Gyula, 2011)

Kosa László: Polgári élet Gyulán a XX. század elején. Kisvárosi kapcsolatrendszer, társas alkalmak, baráti körök egy napló alapján

visszamenőleg, az 1867-et közvetlenül követő időből, a gyulai „Gründerzeit”-ból: szárnyvasút, majd gyorsvonat összeköttetés, repülőbemutató, bérkocsi-állomás, utcarendezés, kövezés, járda, villanytelep, utcai villanyvilágítás, távbeszélő, az első köztéri szobrok és emléktáblák, az első artézi kút, közpark létesítése, a megyeháza átépítése, óvodák, tanyai iskolák, új zsinagóga, úri kaszinó és polgári kör saját önálló épülettel, az említett Komló szálló és a takarékpénztár alapépülete, gyógyszertárak, kávéházak, két laktanya, eredeti célra emelt múzeum és könyvtár, egyesületek és alapítványok keletkezése stb. Igaz, hogy nem épült ki sem a vízvezeték-, sem a csatornahálózat, hiányosan készült el az utcaburkolás. A vasúti és közúti összeköttetés biztató változásai nem javítottak számottevően a város közlekedés-földrajzának korábban kialakult hátrányos helyzetén, s az idézet állításával szemben valójában viszonylag kevés ipari munkahely létesült.9 Lindl Etelka ezekben, a városiasodás szempontjából igen mozgalmas esztendőkben írta a naplóját.

A lakosság száma jelentékenyen növekedett: 1890-ben 19991-en, 1910-ben 24280-an lakták a várost. Közben 1900-ban az „őstermelésből élők” aránya 50% alá esett (47,7%), míg az iparból élőké 25,5 %-ra emelkedett. (Összehasonlításul néhány alföldi középváros adatai: Hódmezővásárhely [67,5-13,6%], Cegléd [64,1-16,7%], Nyíregyháza [46,2-20,3%]).10

Ha nem is teljesen, Gyula kimaradt a később Viharsaroknak nevezett Körös— Maros-köz 1890 táján kezdődő, gyakran országos visszhangot kiváltó társadalmi és szociális mozgalmaiból. Ez többek között a kiegyenlítettebb vagyoni viszonyoknak volt köszönhető. Míg a várossal közvetlenül határos községekben több ezer holdas nagybirtokokat találunk, a XX. század elejére Gyula 33 ezer holdas határában maga a város maradt néhány száz holdnyi legelővel az egyetlen igazán jelentős birtokos. Az uradalmakat társadalmi kezdeményezésre és a kedvezőtlenebb adózási feltételek miatt az arisztokrata tulajdonosok eladták a városnak vagy kiparcellázták.11 A Lindl-napló az említett városmag polgársága egy részének sajátos krónikája.

A Gyulán ma is álló Lindl-ház (Hajnal utca 2.) a Hajnal utca és az akkor Barát, ma Munkácsy utca sarkán áll, bejárata mindkét utcából nyílott. A kisebb udvart és kertet közrefogó L-alaprajzú épületben egysorosán, folyosóval összekötve helyezkedett el az ebédlő, a szalon, a lányszoba, az édesanya szobája és a vendégszoba. Az épület a korabeli kerületi beosztás szerint nem a néhány utcából álló gyulai Belvároshoz, a település polgári magjához tartozott, hanem a túlnyomólag parasztok és iparosok által lakott református negyed, az Újváros Belvárossal határos szélén helyezkedett el. Az utcasor zárt, földszintes beépítettsége azonban jelezte, hogy a közvetlen környéket jórészt polgárság lakta.12

9 Scherer 1938: II. passim.

10 Thirring 1910: 132-133.

11 Scherer 1938: II. 305-308., 315-319.

12 Érdekességként említem meg, hogy 1957-1959 között középiskolásként magán nyelvórákat véve, rendszeresen megfordultam a házban, semmit sem tudva egykori lakóiról.

12