Erdész Ádám: Egy gyulai polgárcsalád világa. Tanulmányok a Ladics família történetéből - Gyulai füzetek 18. (Gyula, 2011)

Bódán Zsolt: Háztartási naplók egy gyulai polgárcsalád hagyatékából

később alkalomszerűen bővült a befőttekre és lekvárokra vonatkozó feljegyzésekkel is. Mindezekből megtudható, hogy egy évre rendszerint két disznót öltek, egyet még az előző decemberben, a másikat január közepén, de volt rá példa, hogy egy harmadikat is, februárban. Ezeken túl néhány esetben találunk adatokat a szilveszteri malacölésre is. A feljegyzések tartalmazzák a disznóölés dátumát, a hús tiszta súlyát, valamint azt, hogy mennyi zsír, kolbász, hurka és sajt készült. Ezekkel együtt szerepelnek a zsír használatára vonatkozó adatok is, pontosan feljegyezve, hogy mikor kezdték meg a bödönöket, és meddig tartottak. A disznótartás gyakorlatára utalnak a több esetben is szereplő „saját hizlalás” megjegyzések a vágások adatainál, sőt az 1907-es évben azt is megtudjuk, hogy ekkor három disznót vettek 4 hónapos korukban soványan 142 koronáért, amiből kettőt levágtak, míg a harmadikat 120 koronáért adták el felhizlalva. Tarhonyát rendszerint egyszer készítettek egy évben, általában augusztus végén, szeptember elején. A feljegyzések a pontos dátum mellett mindig közlik a mennyiségi adatokat is: hány kiló lisztből, mennyi tarhonya lett, majd néhány alkalommal ezt tovább is részletezik, mint az 1929-es évben, amikor megtudhatjuk azt is, hogy mindebből mennyi volt „nagy szemű”, „közép nagy”, „apró” és „lisztes”. A befőttek és lekvárok készítése vagy a káposzta savanyítása mindig a hozzávalók szezonjának idején történt, és általában nem készült róluk olyan pontos feljegyzés, mint a disznóölésekről vagy a tarhonyakészítésről. Leginkább a kiadások között felsorolva találhatunk olyan bejegyzéseket, mint pl. „megy befőzésre” vagy „150 fej káposzta”, az 1920-as évektől azonban egyre gyakrabban kiegészülnek ezek is a napoló végébe készített leltárszerű felsorolásokkal a család befőtt- és lekvárkészletéről.

A konyhán kívül a háztartásvezetés másik fontos területe volt a házfenntartás kérdése is, vagyis az olyan tételek beszerzése, melyek a háztartás „normális, zökkenő- mentes” működését biztosították, például a szén, gyertya, petróleum vagy az egérfogó, lakat stb., vagy éppen az aktuális javítások a ház körül: üvegesnek, kútreparálás... és még sorolhatnánk. Szintén ide kapcsolható a rend, a külső és belső környezet tisztaságának a biztosítása is. A mindennapi takarítás a cselédek feladatkörébe tartozott, bizonyos időközönként azonban sor került nagytakarításra is, melyhez szükség esetén külső segítséget is igénybe vettek. A nagymosásokhoz a feljegyzések tanúsága szerint mindig mosóasszonyt hívtak, és a naplók adatai nyomán a vasalásért is külön fizetség járt. Mindezekről külön bejegyzések általában nem készültek, csak a napi kiadások felsorolása között találunk rá adatokat, mint „Hajdúnénak mosásért”, „Marinak vasalásért” stb. Rendszeresen feljegyzésre kerültek viszont a szappanfőzés adatai, általában a napló végén, együtt a disznóvágással és tarhonyakészítéssel. Ezekből megtudhatjuk, hogy pontosan mikor, és mennyi zsiradékból, mennyi szappant főztek. A szappanfőző bérét, és az esetleges hozzávalókat azonban ebben az esetben is a napi kiadások közé jegyezve találhatjuk meg.

A munkák szervezése és irányítása mellett azok személyi feltételeinek biztosítása is Kliment Margit hatáskörébe tartozott. A feljegyzésekből kiderül, hogy a család alkalmazott egy szakácsnőt, egy vagy két cselédet, szobalányt, valamint — amikor szükség volt rá — dadát és pesztrát, ezek mellett nagyobb munkák, mint szappanfőző#