Erdész Ádám: Egy gyulai polgárcsalád világa. Tanulmányok a Ladics família történetéből - Gyulai füzetek 18. (Gyula, 2011)
Bódán Zsolt: Háztartási naplók egy gyulai polgárcsalád hagyatékából
zés, tarhonyakészítés, nagymosás vagy éppen disznóvágás alkalmával egy-egy napra alkalmi munkásokat is. Ez utóbbiak gyakran éveken keresztül ugyanazok a személyek voltak, s általában vezetéknevükön jegyezték fel őket a naplóban, néha azonban csak, mint „mosóné” vagy „szappanfőzőné” szerepeltek. A cselédek, szobalányok rendszerint fiatalabb lányok voltak, szemben a szakácsnéval, mosónékkal, akik férjezett asz- szonyok. A család fotói között többüknek is megtalálható a fényképe, rajta szolgálatuk adataival, nemegyszer megjegyezve: „a családot hűségesen, szeretettel szolgálta”. Az alkalmazottakról több napló végén is feljegyzéseket találunk, amely tartalmazza a nevüket, a havi bérüket, néha a beosztásukat, valamint azt, hogy mikor és mennyi bérük került kifizetésre. Ez utóbbi a napi kiadások között is mindig fel volt tüntetve, s közvetlenül Ladicsné háztartási kiadásait terhelte. Legjobban általában a szakácsnő keresett, valamivel kevesebbet a dada és a szobalány, míg legkevésbé a pesztra volt megfizetve. A kifizetésekről megállapítható, hogy bérüket nem havonta, egy megszabott napon kapták meg, hanem igény szerint, volt hogy több hónapot egyben, vagy éppen csak fél hónapot, sőt szükség esetén előleget is kérhettek. A csak alkalmi jelleggel foglalkoztatott munkások az adott feladatért egyszeri juttatásban részesültek. Az adatok rendszeressége lehetővé teszi az alkalmazottak bérezésének, illetve az alkalmi munkák munkadíjának hosszabb távon történő nyomon követését is, ez azonban még a későbbi vizsgálatok feladata. A cselédek életkörülményeiről, munkájukról, lakhatási viszonyaikról, étkezésükről nem sokat árulnak el a feljegyzések. A házban volt cselédszoba, itt lakhatott például a távolabbi vidékről közvetített német lány, vagy az állandó alkalmazásban álló cselédek. Az alkalmazottak másik köre, mint a szakácsnő és persze a csak egy-egy konkrét munkára megfogadottak helyiek lehettek, és nem a Ladicsoknál laktak, hanem hazajártak. Bánkiné könyvében megjegyzi, hogy az általa vizsgált kiskunfélegyházi család esetében külön főztek a cselédeknek és külön sütöttek nekik kenyeret, készítettek tarhonyát.25 Erről a Ladies naplók feljegyzései nem árulkodnak, találhatóak viszont erre utaló bejegyzések Kliment Margit szakácskönyvében egy külön lapon fennmaradt — sajnos pontosan nem datálható - heti menüben: „cselédeknek burgonyafőzelék”, „cselédeknek kása”. A cselédekhez kapcsolódó naplóbejegyzések arról is tanúskodnak, hogy ünnepek alkalmával, ritkábban év közben is kisebb ajándékokat vagy ruhát kaptak, illetve néhány esetben pénzt színházra. A velük kapcsolatos elvárásokról nyújt némi képet annak a levélnek a piszkozata 1899- ből, amelyet Kliment Margit írt egy közvetítőnek, német lányt kérve tőle: „Beliczay Katalin Úrnő ajánlatára, ki Kegyed által igen jóravaló német leányt kapott, azon kéréssel fordulok Kegyedhez, szíveskednék részemre is német leányt szerezni 3 gyermek mellé, melyek közül a legnagyobb 5 éves múlt, a legkisebb még karon ülő, 10 hónapos. A leánynak a 3 gyermek gondozásán kívül, mely kizárólag az ő dolga, ház körüli dolga is lesz, kiváltképpen reggel, míg a gyermekek alszanak, folyosó-, kapualjseprés stb. Azonkívül segíteni kell, ha szükséges mosás és vasalásnál, és egyáltalában, midőn ideje engedi, előre meg nem állapítható munkákat, semmiféle dologba ne válogasson. Nagy 25 Bánkiné Molnár 1996: 71-72. 109
