Erdész Ádám: Egy gyulai polgárcsalád világa. Tanulmányok a Ladics família történetéből - Gyulai füzetek 18. (Gyula, 2011)
Bódán Zsolt: Háztartási naplók egy gyulai polgárcsalád hagyatékából
Természetesen vannak olyan tételek, amelyek idővel eltűnnek, míg mások megjelennek, amint már utaltunk rá, például a gyerekekre fordított kiadások jellege azok életkorával együtt változik, vagy mondjuk az 1890-es években gyakori petróleum, mécsbél bejegyzéseket az 1900-as évek elejétől felváljék az elektromos áram használatára utaló bejegyzések, mint a „két darab villanyos izzó”, vagy a villanyszámla. Az eddig felsorolt tételek egymáshoz viszonyított arányáról egy konkrét év vonatkozásában a továbbiakban még részletesen írunk, ezeknek időbeli változása, illetve a hosszabb távú tendenciák megállapítása azonban még további kutatómunkát igényel. Az előbbiekben bemutatott kiadások viszonylag világosan kirajzolják azt a feladatkört, illetve azokat a területeket, amelyek a naplók írójának hatáskörébe tartoztak. Ez mindenekelőtt a háztartás fenntartását és folyamatos működésének biztosítását jelentette az ehhez kapcsolódó tárgyi és személyi feltételekkel egyetemben. A másik alapvető terület a gyermekekről való gondoskodás volt. Ezen túlmenően a fennmaradó kiadások többsége személyes jellegűnek tekinthető, közvetlenül szolgálva a naplók írójának kulturális, szociális és társasági igényeit. Ha részletesebb vizsgálat alá vonjuk ezeket a főbb kategóriákat, a következő kép tárul elénk. A háztartás fenntartása és folyamatos működése kapcsán elsődleges jelentőséggel bírt a család élelmezésének biztosítása, egyrészt rövid távon a mindennapi ételek elkészítése, másrészt hosszú távon a megfelelő nyersanyagok és szükséges tartalékok felhalmozása által. Kliment Margitra mindezekből napi szinten a konyhai munkálatok irányítása, az ételek kiválasztása, menük összeállítása hárulhatott, míg az előkészítő munkák, illetve a főzés maga a szakácsnő és a személyzet dolga volt. Itt érdemes szólnunk arról, hogy valószínűleg a Ladies család esetében is érvényesült az étkezések kettősségének gyakorlata, a hétköznapi és ünnepi étrend szétválása, amelyre Bánkiné Molnár Erzsébet hívja fel a figyelmet. Eszerint a hétköznapokhoz egy takarékosabb életvitel társulhatott a paraszti étrendhez közel álló egyszerűbb ételekkel, s ennek megfelelő nyersanyagok alkalmazásával, míg az ünnepeket a fényűzőbb polgári életvitelhez kapcsolódó presztízsvacsorák étrendje határozta meg.23 A hagyaték feldolgozásának eddigi szakaszában kifejezetten ehhez kapcsolódó források még nem kerültek elő, de számos adat megerősíteni látszik a fentebb említett kettősség meglétét. Elég csak olyanokra utalnunk, mint a marhahús vásárlására vonatkozó bejegyzések a naplókban vagy a disznóvágást követő néhány napon belüli húsvásárlások (a disznóhús alapvetően a hétköznapok ételeinek lehetett alapanyaga), vagy olyan különleges ételekre vonatkozó adatok, mint a vesepecsenye. Tovább erősítik ezt a képet Kliment Margit receptes füzetei is, azok részletes feldolgozása azonban még várat magára.24 A konyhához kapcsolódó hosszú távú feladatok alapvetően a szükséges nyersanyagok évenként, ciklikusan ismétlődő biztosítását jelentették. Itt mindenekelőtt utalnunk kell a disznóvágásra, tarhonyakészítésre, befőttek, lekvárok és savanyú káposzta készítésére. Az ezekre vonatkozó feljegyzések eleinte elszórva szerepeltek a többi kiadás között, majd az 1901-es évtől a disznóvágásokról és tarhonyakészítésről a napló végén külön összegzést találhatunk, amely 23 Minderről bővebben 1. Bánkinc Molnár 1996: 71-79. 24 A receptes füzeteket a múzeum irattárában 1.: LD 82.107-118. 107
