Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

VII. Fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Második rész: 1920-1948

immár nagyösszegű bankkölcsönt kényszerültek fölvenni, ami a saját alapítványok tőkéje egy részének igénybevételével 38 030 P-re rúgott, meghaladva a korabeli egyéves bevételek átlagát.

20 A megnövekedett adófizetési hajlandóság ellenére 1943 végén még mindig 5500 P hiányzott az 1928-i templomrenoválási adóból, amivel a kölcsönöket törlesztették. Utolsó maradványait a második világháború utáni infláció tüntette el.

21 Az építkezések krónikájához tartozik, hogy mindkét lelkész alaprajzi módosításokkal modernizáltatta a százévesnél öregebb parókiát, mely így elvesztette eredeti jellegét. Három fontos új létesítménnyel is gazdagodott az egyház. Az új temető ravatalozóját (1937) a városi közegészségügyi előírásoknak megfelelve, jórészt az adóbevételi többletből építették.

22 Az egyházközségi pénztár megterheltségét ismerve, nem csodálkozunk azon, hogy az ezután hamar következő újabb beruházás tervétől a presbitérium húzódozott, csak külső, szinte kényszerítő körülményeknek engedve egyezett bele. Nem lévén egyre élénkülő működésük számára megfelelő helyiség, egy református kultúrház tervével az egyház körül kialakult egyesületek, elsősorban a nőegylet, állottak elő (1938). A költségek nagyobb részét magánszemélyek és vármegyei szervek adományaival kiegészítve, ők gyűjtötték össze, ehhez kellett az egyháznak ismét bankkölcsönt fölvennie.

23 A harmadik épület, a „Laura Református Gyermek Otthon" Marossy Aranka nyugalmazott polgári iskolai igazgatónő, nőegyleti elnökasszony édesanyja emlékére tett alapítványából létesült (1939). Azzal, hogy a többnyire agrárszegénység által lakott külső negyedben, Máriafalván napközi otthont és istentiszteleti helyet rendeztek be, ugyancsak régi tervet valósítottak meg.

24 Marossy Aranka 2500 pengős adománya volt a korszak legértékesebb alapítványa. A harang mellett még három kisholdnyi föld ajándékozása képezett nagyobb tételt (1938). Egyébként, mint a költségvetést bemutató mintánál láttuk, az egyházi alapítványok csekély értéket képviseltek. Az első világháború előtt gyakorolt, a saját alapítványokat fölélő pénzügyi politikát az alacsony összeg miatt egy ideig nem lehetett folytatni. A templomrenoválásnál említett eset kivételével nem is próbálkoztak vele. A pengő bevezetésekor a jelentéktelenebbek összevonása után megmaradt tizennyolc alap és alapítvány értéke mindössze 650 pengőre rúgott. Ujabb alapítvány tevők és az elhaltak hozzátartozói igyekeztek ugyan újakat létrehozni és a meglévőket megerősíteni, de minden esetben kicsiny összeggel. 1940. január l-jén 32 alapítványnak és alapnak csupán 5096 pengő tőkéje volt, belévé ve az egyház által még nem törlesztett részeket is. A húsz évvel korábbi eset megismétlődött, ezt a tartozást is az infláció „törölte". Mivel a pénzt nem fektették értékálló dolgokba, utolsó emlí20 Jkv. V. 981.; VI. 1-4., 161., 45-47.; Egyházi Élet 1928/14. sz. 21 Jkv. VI. 238-240., 258., 466-468.; VII. 189. A volt iskolaépület a Faiskola utca 4. sz. alatt áll. 22 Jkv. VI. 401. 23 Jkv. VI. 397., 417.,,420-423., 438., 451. 24 Jkv VI. 468-469. Az épület a Kölcsey u. 8. sz. alatt áll.