Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

VI. Fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Első rész: 1849-1920

kiválasztottjai nem azonos személyek voltak. S végül a megválasztott sem az első jelöltek közül került ki. Az egyházmegye gondosan előkészíttette az addigi választásoktól eltérő eseményt. Összeállíttatták a szavazásra jogosultak listáját, ami újdonság volt, nem kerülhettek rá az egyházi adót nem fizetők, valamint a „megrótt vagy megbélyegzettek". Miután a névsort nyilvánosan kifüggesztették, adva volt a föllebbezés lehetősége is, majd az egyházfiak értesítéseket kézbesítettek ki, amellyel a választás napján hozzá lehetett jutni a szavazócédulához. A győz­tesnek a leadott szavazatok 50%-át és további egy szavazatot kellett kapnia. Ahhoz képest, hogy milyen nagy öntudattal készültek a választásra, viszony­lag kevés, mindössze 307 voksot adtak le öt jelöltre. A győztes Papp Mihály hódmezővásárhelyi segédlelkész 251-et, a második helyezett Szabó János gyo­mai segédlelkész (későbbi békés-bánáti esperes) 52-őt, még egy személy 4-et kapott, míg két jelöltre senki sem szavazott, a szavazás nyílt volt, a jegyző­könyv név szerint tartalmazza, ki kire voksolt. 19 Míg 1861-ben meg kellett tanítani az embereket a polgári eljárásra, 1887­ben, Papp Mihály halála után az újabb lelkészválasztás már országosan ismert gyakorlatként zajlott. Sőt azt a képviselői és a helyi választások fölhalmozódó tapasztalatai és szokásai nyomán a korteskedés egyik lehetséges terepének te­kintették. Ez a választás a nyári munkák miatt hónapokkal eltolódott, így bőven adódott idő előkészületekre, pártoskodásra. Ugyanis a gyulai parókia az 1881. évi református egyházi törvénykönyv szerint javadalma után „első osztályú egyház" minősítést kapott. A megürült állásra tízen jelentették be érdeklődé­süket, de a minősítés szabta feltételek miatt csak öten pályázhattak. Egyikük hamarosan visszalépett, mert megtudta, hogy „a b. gyulai egyház szóvivői, olyan pappal, aki nem független párti, szóba sem bocsátkoznak". Szabó János espe­res - szóbeszéd szerint - ugyanezért meg sem kísérelte a jelöltetést. Ó volt az, aki pár évvel korábban, amikor a trónörökös felesége vajúdott, könnyű szülé­séért körlevélben imádkozásra szólította föl a gyülekezeteket. A gyulai presbi­térium, melynek gazdatagjai jórészt a 48-as függetlenségi párt lelkes hívei vol­tak, a legnagyobb tisztelettel hárította el a kérést, mondván, ők minden rászo­rulóért egyaránt imádkoznak. 20 Mellékesen jegyezzük meg, hogy 1881-1887 között Gyula országgyűlési képviselője Göndöcs Benedek római katolikus apát­plébános jeles közéleti férfiú volt pártonkívüliként. A 279 szavazattal győztes Dombi Lajos nagyváradi lelkész mellett Kutas Bálint - Papp Mihály káplánja, majd időközi lelkész -, a kántorral és az egyik tanítóval összefogva korteskedett. Szavazatokat nyert még Rácz Károly szapáry­falvi (Krassó-Szörény m.), barátja, Szalay József nagybecskereki lelkész és Futó Zoltán temesvári segédlelkész, aki majd 1913-ban Dombi Lajost fogja fölváltani az egyházmegye esperesi székében. Rácz és Szalay a múlt 19 TtREL I. 29. i. 57. d. 285.; Jkv. III. 56-65. 20 Jkv. IV. 460.

Next

/
Oldalképek
Tartalom