Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

V. Fejezet. A gyulai egyház a rendi társadalom utolsó évtizedeiben (1791-1849)

vozott Gyuláról, mintsem elvette volna a lányt, aki nem sokkal később kisgyermekével együtt meghalt.

46 A rektori állás néhány év kivételével - akár az előző évtizedekben - össze volt kötve a káplánsággal. Ennek ellenére a rektorok viselkedése ellen, különösen az 1820-as években, sok panasz merült föl. Az egyik rektor részegeskedés, a másik az iskolás gyerekek durva verése miatt kényszerült Gyulát elhagyni. Ugyanakkor a kántortanító az évzáró vizsga után presbiterekkel együtt okozott botrányt. Mindegyiküket lemondatta a presbitérium, és megszüntették a vizsga utáni borozgatást.

47 De többször kiderült az is, hogy a szülők igaztalanul vádolták a tanító munkáját és fegyelmező eszközeit. A legkülönösebb eset pedig az egyik megyei notabilitás, Kállay Ignác tízéves, égedelem rossz hírében álló fiacskájával kapcsolatos. Az apa eltiltotta a fiút a vallásóráktól, majd életveszélyesen és letartóztatással fenyegette meg Ecsedy Gábort, amikor ezért felelősségre vonta.

48 A felvilágosodás türelmetlen híve azonban éppúgy ott ült a presbiteri gyűléseken, mint Kazay Mihály, akiről meg kell ismételnünk, hogy családi viszontagságai dacára hűségesen kitartott az egyház mellett. A hízelgőnek nem mondható kép és az ellentmondásos esetek mellett azonban voltak a gyülekezeti életnek más területei is. A gyulai reformátusok túlnyomó többsége ezekben az évtizedekben még a hétköznapokat is átható vallásos buzgóságban élt. Nincs nyoma, hogy nagyobb mértékben elfordultak volna az egyháztól. Az említett kisebb templomkerülő csoportot nem vehetjük annak. Inkább jele a terjedő szekularizációnak, hogy 1845-ben szóvá teszik a városi esküdtek elmaradását az istentiszteletről, az úrvacsorától és az iskolalátogatástól. Ecsedy azzal érvelt a rektorkáplán ismételt alkalmazása mellett (1819), hogy segítség nélkül a tömeges részvétel miatt a fél kilenckor kezdődő úrvacsorai istentisztelet délig tart, s csak ezután viheti szerte a városba a betegeknek, a vármegyei és az uradalmi tömlöc rabjainak a szent jegyeket.

49 1805től tudunk a rabok lelkészi gondozásáról, továbbá arról, hogy a várossal DK-en határos, mintegy 12 km-re eső, túlnyomólag görögkeleti román lakosú Kétegyháza község, a német katolikus Elek és a szlovák evangélikus Békéscsaba református szórványa Gyulához tartózik, ám a kapcsolat mibenlétéről nem szólnak az adatok. Valószínűleg a közeli zaránd-aradi településekre kell gondolnunk, amikor 1817-ben ezt olvassuk: „Szoktak Gyulára járni Templomba az Oláh Falukról Nótáriusok és Uraság tisztjei..." 1818-tól minden évben följegyezte a prédikátor a konfirmáltak nevét, de hogy ez magának a konfirmációnak a kezdetét jelzi vagy csupán Ecsedy Gábor hivatali ügyszeretetét, és már előbb is konfirmáltak, nem lehet tudni. Vasárnaponként reggel prédikációs istentisztelet, kora délután katekizáció (olykor rövidebb prédikáció), hétköznap 46 Jkv. I. 197-200.; TtREL I. 29. L 56. d. 98., 100., 102. 47 Jkv. I. 139-144., 156., 174-175., 185-186.; TtREL I. 29. i. 56. d. 65., 77., 96., 122. 48 TtREL I. 29. i. 56. d. 117. 49 TtREL I. 29. i. 56. d. 56.; Jkv. II. 183.