Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

V. Fejezet. A gyulai egyház a rendi társadalom utolsó évtizedeiben (1791-1849)

minden reggel könyörgés (=ima és éneklés) voltak egész korszakunkban a templomi alkalmak. A Kenézy-ügy kapcsán indítványozták, hogy „mivel még atyáink idejében is megvolt a jó szokás", ismét legyen téli időszakban szerda reggelenként bibliamagyarázat. Ugyanezt Békésen 1817-ben sikerrel kérelmezték a hívek.

50 A kor általános fölfogásának megfelelően egyértelműen hitbuzgalmi kérdésnek tekintették az iskolát, hiszen ott jórészt valláserkölcsi nevelés-oktatás folyt. Az 1830-ból megmaradt tanterv például mindhárom iskolában többségben vallási ismereteket írt elő (bibliai történetek, erkölcsi útmutatások, imádságok, egyházi énekek), emellett írni-olvasni és a négy alapművelettel számolni kellett megtanulni. A nagyobb fiúk megismerkedtek Európa földrajzával is. A tanítás igen rövid nyári szünettel egész évben délelőtt-délután folyt.

51

1814ben kettéválasztották a fiútanulókat, a 2-3. osztállyal a rektor, az elsővel az akkortól alkalmazott praeceptor foglalkozott. Az utóbbi 1822-től javadalompótlással orgonista is lett. A lánytanító, aki viszont a kántorságot egyidejűleg ellátta, a három lányosztályt együtt tanította. A presbiterek - beosztva és fölváltva - rendszeres iskolalátogatással teljesítették felügyelői feladatukat. A lelkésznek ugyanez szintén kötelessége volt. Egy ízben gróf Wenckheim Ferenc földesúr is meghallgatta az órákat (1818), és megelégedését nyilvánította.

52 Az első ismert reformjavaslatot 1837-ben Ecsedy készítette. Érdeminek nem minősíthető, mert mindössze négy pontból áll, de a hiányosságokra következtethetünk belőle: nyilván a gyakori változtatások és fegyelmik miatt, bár Gyula nem volt akadémiai promóció, szükségesnek látja a tanítók gondosabb kiválasztását; üdvös lenne, ha a tanítók nem közvetlenül a szülőktől kapnák javadalmukat, nem jó hatású a „szolgám őkeme nekem, mert én fizetem"; a tanköteleseknek szorgalmasabban kellene iskolát látogatni; állandó tankönyveket kellene beszerezni.

53 A korszerűsítés szükségét megértve, 1842-ben a presbitérium megbízta Tormassy Jánost, készítsen részletes reformjavaslatot. Tormassy hat fejezetből álló igényes munkát szerkesztett mindkét iskola számára. A fiúknál 4x2, a lányoknál 3x2 félévvel számolt. A fiúk tananyagában a vallás- és erkölcstan mellett nagy szerepet kaptak a természettudományos és a történelmi ismeretek, a lányoknál nagyjából megmaradt a korábbi arány. A rendtartási részben külön kitért a tanítókra, hiánytalan öltözetet és tanteremben dohányzási tilalmat követelve. Emberbaráti nézeteit tükrözi a testi fenyíték mérséklésének ajánlása, bizonyára emlékezett, hogy annak idején Kekk rektor őt is pofozta, helyette lelki ráhatásokat, a szorgalom és az adottságok mérlegelését vélte fontosnak. Állandó tanfelügyeletet és a szegény sorsú gyermekek segélyezését sürgette.

54 A presbitérium elfogadta a tervezetet. A sikere olyan nagy volt, hogy két esz50 TtREL I. 29. i. 56. d. 27., 159-, 160.; Jkv. II. 240.; Hajnal Ábel i. m. 63. 51 TtREL I. 29. c. 9. d. 52 Jkv. I. 108-109. "TtREL I. 29. i. 56. d. 129. 54 Jkv. II. 15-20., 30-31.