Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

V. Fejezet. A gyulai egyház a rendi társadalom utolsó évtizedeiben (1791-1849)

ténetét. Alkalmi versei, németből és latinból készült műfordításai kéziratban maradtak fenn.

43 A cserénél az egyházmegye emlékeztette Ecsedyt, hogy egyszer már túlzott anyagiassága miatt kényszerült álláshelyet változtatni. Kuthy Lajos perének ugyanis épp ez állt a hátterében. A fiatal lelkészt elragadták a napóleoni háborúkkal beköszöntő mezőgazdasági kereslet lehetőségei, mozgalmas gazdálkodásba és adásvételbe fogott. A hívek egy része valószínűleg hasonlóan haszonélvezője volt a konjunktúrának. Panaszaikban nagyon nehéz szétválasztani a formális kifogásokat és a bensőséges hitbuzgóság megnyilvánulásait, azonban lehetetlen nem észrevenni az egyház jó rendjéért érzett őszinte aggodalmat és az igényesebb lelki tartalmakat is. Már az első papmarasztásokkor kifogásolták, hogy elkésik az istentiszteletről, elmulasztja az úrvacsorai agenda legfontosabb részleteit. Ülve imádkozik, ágendázik, prédikál, (amiért fáradtságára hivatkozva mentette magát). Abból, hogy a prédikációt olvasta, arra következtettek, hogy nem készül föl kellően. Súlyosabban esett a latba, hogy elfeledkezett egy keresztelőről, mert vásárra ment, úrvacsorát vitt egy haldoklónak, közben betért egy jóemberéhez névnapot köszönteni, s mire célhoz ért, az illető meghalt. Ugyanígy nehezményezték, hogy helyi piac, közeli vásár nélküle le nem zajlott. Disznót tartott a templomudvarban, dohányt szárított a templompadláson, titokban bort és pálinkát mért a parókián (ezért az uradalom megbüntette), kofák szállásoltak a parókián (az előtte lévő tér volt akkoriban a piac). Mindezt több mint félszáz irat őrzi, számos beadvány, fölszólalás (mellette kiállóktól is), jelentés. Kuthy szinte semmit sem tagadott, inkább magyarázatokat keresett. A történtekhez hozzátartozik, hogy az egyházlátogatók éveken át figyelmeztették a könnyelmű fiatal tiszteletest: „széjjel szaladozó", „bálba járó", az esperes pedig három év múlva érte el, hogy papi vizsgáját végre letegye.

44 A Kuthy-ellenes zúgolódásban többször föltűnt Kazay Mihály, akit már ismerünk. Indulatos, könnyen föllobbanó ember lehetett. Még 1795-ben egy ízben karddal támadt a Juhász Istvánnál vacsorázó híres szemorvosra, Réz Józsefre, gabonakereskedelemben üzlettársára. A prédikátor akadályozta meg a véres összetűzést. Mégis Kazay följelentése nyomán indult per Réz ellen, akit jakobinusság miatt börtönre ítéltek.

45 A korán megözvegyült Kazaynak sok gondja-baja volt leányaival. A nagyobbik éveken át élt együtt esküvő nélkül egy leszerelt ulánus kapitánnyal, a kisebbik teherbe esett Toroczkay kántortanítótól. A történet szomorú véget ért. Toroczkay inkább két évtizedre eltá43 Kósa László: Történetkutató kisvárosi értelmiség a reformkorban. Egyház, társadalom, hagyomány. Debrecen, 1993. 83-94. 44 Jkv. I. 66., 75., 79., 92.; TtREL I. 29. i. 56. d. 6-49.; TtREL 1.1. s. 14. d. - Megemlítjük, hogy a gyülekezet egy része és a lelkész összekülönbözése a környező településeket tekintve, nem egyedüli. Békésen 1832-34-ben a bírd vezette csoporttal szemben az uradalom védte meg az egyik lelkészt (Hajnal Ábel i. m. 65-66.). A gyulai eset nem fajult idáig. 45 Scherer I. 342-343., Maday Pál: A Békés megyei jakobinusok pere. Körös Népe 1956. 127151., 189-204.