Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

V. Fejezet. A gyulai egyház a rendi társadalom utolsó évtizedeiben (1791-1849)

egyensúlyozni próbált. A világi fél helyi térnyerését mutatja, hogy az egyházmegyei gyűlés Tormassy Lajos tanácsbírót, megyei főorvost bízta meg, hogy regulázza a gyulai hívek eltérő szokásait, amivel korábban a lelkészek sikertelenül próbálkoztak. Az volt a kifogás, hogy példátlan módon a nép gyakorolja a kurátorválasztást. A széles körű választójog és az évente újítás engedékennyé teszi a kurátorokat, ha meg akarnak maradni hivatalukban. Ha viszont gyakran cserélődnek, változnak az általuk kiválasztott presbiterek, nincs biztosítva a folytonosság, az új presbiterek nem vállalják a távozók döntéseit. Tormassy a szokásos húsvéti alkalommal istentisztelet után marasztotta a templomban a gyülekezet férfitagjait, és elmagyarázta nekik, hogy az egyházmegye miért és mit tart helytelennek és törvénytelennek. Megköszönve fáradságukat, föloszlatta a presbitériumot, majd a három református városi esküdttel és a prédikátorral összeülve, kijelölte a kilenc új presbiteri és velükválasztatott gondnokot.

28 Egy darabig úgy látszott, hogy a főorvos beavatkozása és tekintélye hatott, de hamarosan kiderült, hogy a hívek nem nyugodtak bele korábbi jogaik csorbításába. 1829 tavaszán az egyik városi esküdt jelentette, „hogy a köznép magának kívánja azt a just, hogy ő voxoljon a Curátorra". A felsőbbségre hivatkozva, ismét győzködni kellett az embereket, s mint látni fogjuk, újra csak egy ideig mondtak le a régi gyakorlatról.

29 Előbb azonban nézzük, ki volt Tormassy Lajos és rajta kívül, kik voltak azok a tanult emberek, akik az 1820as évek elejétől föltűntek az egyházi életben? Annak ellenére, hogy az idézett 1823-i esperesi körlevél a lelkészt jelölte meg a presbitérium elnökéül, egy bő évtizeden át rendszeresen elnökölt Tormassy. Csak ha hiányzott, akkor vezette az ülést a prédikátor. Tormassy Lajos (1784-1867) a reformkori és abszolutizmuskori Gyula jeles alakja, az egyház fél évszázadon át legbefolyásosabb értelmiségi támogatója volt. Apja személyében kiskunhalasi lelkészt, majd Duna melléki szuperintendest tisztelt a kor. Tormassy mellett Kazay Mihályról kell megemlékeznünk, aki előbb megyei levéltáros, azután főadószedő volt és 1806-1836 között rendszeresen résztvett a presbiteri gyűléseken; eleinte rajta kívül más külső taggal nem is találkozunk. Az 1823-i esperesi körlevélt szorgalmazására, időnként meghívásra megjelent még Bodoky Mihály megyei főmérnök, a Körös-szabályozás egyik kezdeményezője, Virágos Sándor megyei esküdt, majd számvevő, Karassiay István szintén megyei esküdt (egyébként a prédikátor sógora), Kállay Ignác megyei aljegyző, később levéltáros, Petz Imre uradalmi kasznár, műgyűjtő. Az 1840-es években tűnt föl Tormassy János jogász, Lajos fia, aki mint „országgyűlési ifjú" Pozsonyban Kossuth szűkebb köréhez tartozott, Szakáll Lajos (1816-1875) megyei aljegyző, ismert népies költő, aki Petőfivel ápolt barátságot, utóbb a főorvos veje lett, végül az apja mesterségét folytató Bodoky Károly (1814-1868). Ok voltak az „urak", akiket tanultságuk és hivatali rang28 TtREL I. 29. i. 56. d. 79.; Jkv. I. 83., 177-178., 432^139. 29 Jkv. I. 203-204.