Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)
IV. Fejezet. A reformátusok a város újratelepülése és az abszolutista kormányzás korában (1695-1791)
IV. FEJEZET A reformátusok a város újratelepülése és az abszolutista kormányzás korában (1695-1791) Nagyon nehéz feladat a gyulai reformátusok XVIII. századi történetét összefoglaló fejezetcímmel, egységesen jellemezni. A várost nem érinthette az I. Lipót uralkodása idején legkeményebben föllépő ellenreformáció, hiszen török megszállás alatt állt, utóbb pedig a felszabadító háborúk és a Rákóczi-szabadságharc akadályozták a központi kormányzás érvényesülését. Mire 1715-től az újjáalakult település polgári igazgatás alá került, megváltozott az udvar és a katolikus főpapság vallásügyi politikája. A hazai protestáns egyháztörténetírás gyakran nevezi a XVIII. századot „vértelen" vagy „csendes" ellenreformációnak. Részben igaza van, mert a türelmi rendeletig (1781) Magyarország egyházi életében ellenreformációs törekvések érvényesülnek: a vallási sérelmek nem vihetők többé az országgyűlés elé, évtizedeken át tilalmazzák a protestáns egyházigazgatás gyűléseit, nehezítik a külföldi akadémiák látogatását, templomokat vesznek el, a vegyes házasságokban reverzáliskényszer áll fenn, korlátozzák a protestánsok hivatalviselését és nyilvános vallásgyakorlatát. Más oldalról mégsem lehet ezt a korszakot ellenreformációnak nevezni. Már nem folyik állandó nyílt üldözés és rekatolizáció. Ehelyett a protestánsok visszaszorítását és a katolikusok térnyerését a protestáns egyházak lehető legteljesebb állami ellenőrzésével támogatják, aminek gyakran a római katolikus főpapság a véghez vivője. Az udvar a protestáns alattvalókkal immár hosszabb távon számol, ám egyházi életük mozgásait igyekszik minél több területen engedélyekhez kötni. Épp ezért nevezzük a XVIII. századot - természetesen az egész államrendszere, nemcsak az egyházpolitikára gondolva - abszolutista kormányzás korának Gyulán. Fölvetődhet, miért nem felvilágosult abszolutizmusról beszélünk? Azért, mert a helyi egyháztörténetben a felvilágosodás első jelével 1791-ben a református templom építésének lehetőségeként találkozunk, s ez már számunkra egy új, másik korszak kezdete. Előbb - talán forráshiány, talán a szellemi központok nagy távolsága miatt - a gyulai egyházak életében nincs nyoma a fölvilágosodás szellemi hatásának. Egyelőre azonban az történik, hogy a teljes zárlat következtében utánpótlás nélkül maradt törökök szabad elvonulás feltételével 1695 januárjában kiürítik Gyulát. 1 Nemcsak a hódoltság utáni újjászerveződést, Gyula egész XVIII. századi történetét alapvetően befolyásolta, hogy negyedszázadon át, 1685-1710 kö1 Scherer I. 250-259.
