Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

III. Fejezet. Egyházi élet nyomai a török hódoltság idején

doltságban gyakorolt kettős adózás. Magyar részről 1566-ig a gyulai és az egri végvár egymással vetélkedve adóztatta a jobbágyságot, 1566 után vidékünkön a magyar magánföldesúri adóztatás került előtérbe.

35 A két török adóösszeírás között hullámzást, inkább állandó, mint fogyó állapototmutat a Gyula-közeli apró települések lakosságszáma. Például a várostól északi irányban igen hamar elérhető Remeteháza családjainak száma húszról háromra, Szannáé tizennégyről négyre, a kissé távolabbi Anté negyvenegyről harmincegyre, Remetéé tizenhatról huszonnégyre, Kötegyáné negyvenkilencről negyvenháromra, Sarkadé hatról tizennyolcra, másfelé északnyugatra Gerláé (Gyarla) harmincegyről negyvenhatra, délkeletre Eleké negyvenötről ötvenötre, Gyulavarsándé negyvenegyről harminckilencre változott.

36 A példák ismét kiragadottak, a számok mögött sokféle ok méghúzódhat, de határozott, egységes tendencia nem mutatkozik. Óvakodnunk kell azonban bármiféle eszményített kép festésétől. Scherer szórványos adataiból is kitetszik, hogy a török megszállás békésnek mondható évtizedeiben sem élhettek vagyonbiztonságban és életveszedelem nélkül a Gyula-vidéki magyarok. Nemcsak a várból kicsapó törökök, hanem a kóborló hajdúk, és az igen nagy távolságra portyázó magyar végváriak sarcolták, fosztogatták őket. Az első, igazán megrendítő csapás 1596-ban a tatárok rabszedésével és dúlásával érte a középkori eredetű településhálózatot. A falvak egy részét végleg eltörölte, más részük csak az 1610-es években kezdett újraéledni. A mai Békéscsaba határának településtörténetéből kiderül, hogy a hódoltság kezdetén meglévő kilenc községből négy ekkor pusztult el véglegesen vagy a vérveszteséget kiheverni nem tudván, elsorvadt a következő két-három évtizedben.

37 Gyula városának palánkkal kerített negyedeit, 1600-ban és 1604-ben megrohanták a hajdúk és kifosztva porig égették, a magyarokat sem kímélve. Nem valószínű, hogy csak a forráshiány az oka, hogy a XVI. század folyamán az uralomváltás után is virágzó gazdasági életről nem lehetett többé hasonló mértékben hallani. A város és környéke nem bírta pótolni teljesen a tizenöt éves háború veszteségeit.

38 A II. Rákóczi György lengyelországi hadjáratát bosszuló újabb tatárvonulás a város közvetlen környékét nem érintette, bár a vár támaszpontként résztvett ezekben a harcokban. Azzal azonban hogy a török 1658-ban Jenőt, 1660-ban pedig Váradot elfoglalta, Gyula negyedszázadra megszűnt török végvár lenni.

39 A hódoltság végnapjai 1685 őszén kezdődtek Gyulán, de a település és a vidék vesztére rendszeres pusztításokkal igen hosszúra nyúltak.

40 35 Szakály Ferenc: Magyar adóztatás a török hódoltságban. Bp., 1981. 74-80., 99 kk. 36 Káldy-Nagy Gyula i. m. 57-58., 67-71., 73-74., 215-217., 286-287., 289-291. 37 Dávid Géza i. m. 217 kk. 38 Scherer I. 249-246.; Szakály Ferenc i. m. 1975. 39 Scherer I. 249-250.; A szomszédos partiumi vidékek pusztulásáról részletes kortársi beszámoló: Szalárdi János Siralmas Krónikája (Sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Szakály Ferenc. Bp., 1980. 404-642. Hatodik és hetedik könyv.) 40 Scherer 1.250-251.