Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

III. Fejezet. Egyházi élet nyomai a török hódoltság idején

Haan Lajos pedig fölhívta a figyelmet „Joannes Gerlai bekessinus"-ra, aki 1596ban írta be a nevét a wittenbergi matrikulába. Amennyiben valóban a Gyulával határos Gerláról indult, megjegyzésre méltó, hogy ezen a vidéken akkor már ritka és meglepő' módon evangélikus lehetett, mivel 1592 után reformátusokat nem engedtek tanulni Wittenbergben.

30 Az említettek közül csupán Gyulai János életének ismerjük néhány mozzanatát. Hazatérte után debreceni református lelkész és kollégiumi tanár, majd 1593-tól 1599-ig Nagyváradon ugyancsak lelkész és tanár volt.

31 A XVII. században legalább öt Gyulai nevű debreceni diákról tudunk: Ferenc 1615-ben iratkozott be, de nem sokkal később elhalálozott, Mihály (1622), István (1624), János (1643), T. Mihály (1672), akit Nagybajomba (föltehetői eg Bihar megye) küldtek ki rektornak.

32 A hódoltság bő évszázadnyi idején fölbukkanó Gyulai nevű és Gyula környéki diákok névsora elég jelentős ahhoz, hogy amennyiben a nevek ténylegesen az ő vagy a családjuk származási helyét jelzik, nem mind Szőlősgyulára, hanem nagyobb hányaduk talán városunkra utal. Ez ugyancsak közvetett bizonyíték a vár eleste utáni évszázad gyulai és környékbeli református egyházi életére. A további vizsgálatok igazán eredményes elvégzéséhez szükség lenne Békés és az egykori Zaránd vármegye későközépkori és koraújkori történeti földrajzára és történeti demográfiájára. Ezekkel azonban nem rendelkezünk és e munka keretében nem is pótolhatók, így meg kell elégednünk a részleges adatsorokból adódó következtetésekkel. Térjünk vissza fejezetünk kiindulásához, a sikeres török ostrom után regenerálódó városhoz és vidékéhez! Az 1579-i defterhez mellékelt utasítás nyomatékosan tilalmazta a várőrség kijárását, a fosztogatást és a rablást, mert a környező helységekben lakó ráják szétszéledését vonja maga után. Más forrásból is tudunk az adófizető magyarok törvénytelen zaklatásáról.

33 Bár érzékeltük a város magyar lakosságának apadását, a délre és nyugatra eső kisfalvak 1552-i és 1566-i pusztulása után az 1579-es defter tanúsága szerint a Körös menti táj még híven őrzi középkori településhálózatát. A Körösök és mellékágaik közelében egymáshoz viszonylag közel apró falvak helyezkednek el, míg a várostól nyugatra elterülő vízjárásokban szegény, ligetes síkság településsűrűsége aránylag ritka. Igaza lehet a mai Békéscsaba határában elhelyezkedő falvak korabeli állapotát elemző Dávid Gézának, a lakosság még el tudta viselni a megnövekedett adóterheket.

34 Egyébként térségünket is jellemezte a hó30 Haan Lajos: Békés Csaba mezővárosa hajdonáról s mostani állapotjáról. Pest, 1866. 13. 2. bőv. kiad. 31 Rácz Károly i. m. 191.; S. Szabó József: A debreceni reformárus kollégium tanárai és kiválóbb növendékei 1549-1925. Debrecen, 1926. 18-19.; Zoványi Jenő i. m. 1939. 192. 32 TtREL Bakóczi; Thury Etele i. m. II. 105., 108., 144.;Demkó Kálmán 1559 és 1718 közöttről 17-féle előnévvel gyűjtött össze Gyulai családokat. Mindet Békés-Gyuláról származtatja, de rokonságukat nem bizonyítja. Összesen egy „gyulai Gyulai" akad köztük. (Turul, 1910. 152— 156.).; Vö. még: Veress 467^t69. 33 Káldy-Nagy Gyula i. m. 14., 15., 38. 34 Dávid Géza: A török kor. Jankovich B. Dénes-Erdmann Gyula szerk. i. m. 261.