Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)
III. Fejezet. Egyházi élet nyomai a török hódoltság idején
A Gyulától északra és nyugatra fekvő településekről kevesebbet mondhatunk. Legfeltűnőbb a városunktól északnyugatra, mindössze húsz km-nyire eső Békés mezőváros esete, ahol a XVI. század második felétől folyamatosnak ismerjük a református egyházi életet, a XVII. században pedig szinte egybefüggően fennmaradt a lelkészek neve is. 25 A következő falvak, melyekben lelkészekről tudunk, Gyula közvetlen közelében elsősorban az egymásba torkolló Fehér- és Fekete-Körös közén és mellékén fekszenek: Doboz (1638,1650, 1666, 1675), Dánfok ( 1673), Bélmegyer ( 1675), Ant (1598,1679), Bélzerind ( 1671 ), Feketegyarmat (Gyulagyarmatnak írják, 1638), Nagypél (1601, 1637, 1673). A Gyuláról tekintve Békésen túl, kissé távolabb található helységek közül említjük még Félhalmot (1634), (Mező)-Berényt (1675) és Kamutot (1675). Debreczeni Ember Pál említi ugyancsak ebből a térségből Gerlát, Ölyvedet, Csabát, Vészét, Csatárt, Vésztőt, (Körös)-Tarcsát. 26 Áttekintésünk csak a forráslehetőségekhez képest teljes, inkább szemelvényes, pusztán azt kívánhatja dokumentálni, hogy a XVII. században Gyula környezetében - mivel más magyar egyháznak semmiféle nyoma nincs - tisztán reformátusok éltek. A gyulai magyarok reform átüss ágának ez a második közvetett bizonyítéka. Noha semmiféle adatunk nincs rá, megkockáztatjuk annak föltevését, hogy a városközeli települések bármelyikének papja beszolgálhatott Gyulára vagy őt hallgatni járhattak a gyulaiak. Például a ma románlakta Nagypél 10 km-re, jól megközelíthető a Körös mellett Gyuláról. A lelkészek jelenléte mellett a gyülekezetek életének másik csalatkozhatatlan jele az iskoláztatás. Értesüléseink azonban jóval szűkebb körűek és még feltételesebbek, mint az előzőekben voltak. 1666-ban a Békés melletti Csatárra vittek Debrecenből rektort, egyébként csupán az alapfokot feltételező magasabb iskoláztatásról tudunk beszámolni. 27 Scherer azt írja, hogy a XVI. század második felében ,,a pásztor nélkül maradt katolikusok kénytelenek voltak gyermekeiket a protestánsok iskoláiba küldeni", majd fölsorolja Gyulai Eustachiust, aki 1573-ban Bécsben, Gyulai Jánost, aki 1582-85-ben Wittenbergben és az ugyancsak ott 1585-86-ban tanuló gyulai Búza Mátyást. 28 Az első név viselőjéről még elfogadhatjuk, hogy katolikus lehetett, a másik kettőről nem, hiszen ők is mehettek volna katolikus egyetemre, ha szándékoznak, nem pedig a reformáció bölcsőhelyére, Wittenbergbe. Gyulai illetőségük természetesen ugyanannyira bizonyos, mint az előző fejezetben említett gyulainak vélt egyetemjáróké. Karácsonyi gyulai diáknak számította még az 1566-ban Wittenbergben beiratkozó Békésy Imrét is. 29 25 Szegedi Károly: A békési református egyházban szolgált lelkipásztorok. Békés. 1904. 26 Debreczeni Ember Pál i. m. 641.; Tóth Sámuel i. m. 34., 46., 47.; Kis Bálint i. m. 132-133.; Borovszky Samu i. m. 632., 649., 650.; TtREL I. 1. a. II. k. 27 Molnár Ambrus: Csaba újratelepülése, társadalma, gazdasága, önkormányzata 1772-ig. Békéscsaba története. I. Kezdetektől 1848-ig. Szerk.: Jankovich B. Dénes-Erdmann Gyula: Békéscsaba, 1991. 389. 28 Tóth Sámuel i. m. I. 5.; Thury Etele szerk.: Iskolatörténeti adattár II. Pápa, 1908. 5., 24.; Scherer I. 237. 29 Karácsonyi I. 194.
