Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

III. Fejezet. Egyházi élet nyomai a török hódoltság idején

sok voltak, akik Gyulához legközelebb Váradon telepedtek meg. 1583-ban Váradra érkezett az előző fejezetben ugyancsak említett Possevino jezsuita atya, kinek személye jelzi: annyira fontosnak tekintették az ügyet, hogy a Szentszék egyik legeredményesebb diplomatáját, Báthory bizalmas tanácsadóját küldték a helyszínre. A következő néhány esztendőben a jezsuiták térítőutakra indultak a várostól déli irányban. Gyulán Ladó Bálint, majd Sziszeki Márk járt és mindketten jelentős sikerekről számoltak be. A jezsuita ténykedésről tudósító levelek és jelentések szerint Gyulán és környékén négy-ötezer katolikus élt és a jezsuiták hatására egészen Temesvárig elűzték a protestáns prédikátorokat.

10 Egyetértünk Zoványi Jenőnek a jezsuiták idézett (és itt nem idézett) adatait erősen túlzónak minősítő véleményével.

11 Ezek taktikai és lélektani okait szükségtelen részletezni. Mi csupán arra az ellentmondásra emlékeztetünk, hogy a Gyuláról származó, Possevino elé járuló ájtatos férfiú szerint a városban mindenki ariánus volt. Possevinót magát pedig Váradra érkeztekor - kísérője híradása szerint - mindössze hetven polgár, egy iskolamester és húsz iskolásfiú fogadta. Megjegyezzük, amennyiben ez a szám valós, a település korabeli lakosságnagyságához képest mégsem alacsony. Nem lehetetlen az sem, hogy a nagy érdeklődést a frissen megszállott vidékek nyomott és bizonytalan közhangulata magyarázza. A helyben maradt magyarok kikerültek a korábbi rendszeres, meg-megújuló szellemi hatások köréből, de még igényelték azokat. A jezsuita térítés hatékonyságát helytelen volna lekicsinyelni, annál inkább nem, mert a váradi reformátusok sem becsülték le. Többek közt ekkor katolizált a félárva ifjú Pázmány Péter is. A kezdeti türelmes protestáns magatartást hitviták váltották föl, sőt tettlegességre is sor került, ami a reformátusok győzelmével végződött. Egyébként ennek előzménye volt a városban. Várad azon magyarországi helységek közé tartozott, ahol a protestánsok és a katolikusok a reformáció századában többször erőszakosan összecsaptak, először az 1560-as évek derekán. Eléggé ismert, hogy a korban az eszközöket nem válogató jezsuitákat kevés katolikus kivételével - ha nem vallási, akkor politikai okból szinte mindenki gyűlölte. A török Gyuláról űzte el őket, Váradról Báthory István halála után 1588 végén országgyűlési rendelkezésre távozniuk kellett.

12 A hódoltsági katolikus misszionáriusok tevékenysége ma még kevéssé ismert. A török levéltárak is tartogathatnak Gyula és vidéke vallási viszonyairól további föltáratlan adatokat.

13 Mindenesetre a jezsuiták távozása után leg10 Fraknói Vilmos i. m. 3-13.; Erdélyi jezsuiták levelezései és iratai: II. 94., 119-120., 219— 226.; Bunyitay Vince-(Málnási Ödön) i. m. IV. 50-54., 59-60. 11 Zoványi Jenő i. m. 1977. 147. 12 Fraknói Vilmos i. m. 9. (1. még az előző fejezet 76. jegyzetét!); Zoványi Jenő i. m. 1977. 145149.; Átnéztük a szerzetesi missziók újabban publikált iratanyagait, de közelebbi gyulai vonatkozásokat nem találtunk bennük: Zách, Krista: Die Visitation des Bischofs von Belgrad, Marxin Ibrisimovic, in Türkisch-Ungarn (1649). Ungarn-Jahrbuch 8. (1977). 1-31.; uő.: Die bosnische Franziskanermission des 1579. Studia Hungarica 13.; Erdélyi és hódoltsági jezsuita missziók 1/1. 1609-1616, 1/2. k. 1617— 1625. Sajtó alá rendezte: Balázs Mihály, Fricsy Ádám, Lukács László, Monok István. Szeged, 1990. 13 Hegyi Klára i. m. 158-159.; Bálint Sándor: Szeged-Alsóváros. Templom és társadalom. Bp., 1983. 115-117.