Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

III. Fejezet. Egyházi élet nyomai a török hódoltság idején

közelebb az 1695-ben fölszabadult gyulai várba bevonuló császári katonaság soraiban találkozunk római katolikusokkal, majd pedig 1715-ben alakul újjá a város római katolikus plébániája. Ezeket az eseményeket a következő fejezetben tárgyaljuk. Nézzük végre a reformátusok sorsát! Maradéktalanul vonatkozik rájuk is, amit általában mondhatunk a hódoltságkori Gyula lakosairól, azok vallásiegyházi viszonyairól, az ismeretek töredékessége és hiánya. Látni fogjuk, hogy a török eltakarodása után a XVII. század végén és a XVIII. század elején újjáéledő Békés megyében éppúgy mint az egész Tiszántúlon a magyarok elenyészően kis hányad kivételével reformátusok voltak. A reformáció lezárulása utáni ötnegyed évszázadban azonban alig néhány adat vonatkoztatható közvetlenül a gyulai reformátusokra, sőt kételyeinket még ezekkel kapcsolatban sem hallgathatjuk el. Ellenben lehetőségünk van, hogy közvetve következtethessünk rájuk. Először a leginkább biztosnak látszó nyomokat értékeljük, azután a környék református egyházközségeit és az azokból esetleg kikerülő diákokat tekintjük át, végül - már a következő fejezetben - a lakosság folytonosságának kérdésére keresünk választ. Evlia Cselebi 1664-ben a török Gyula hitelesnek föltűnő, habár valószínűleg túlzásoktól nem mentes leírását készítette el. Ebben magyar és román rájákról írt, és a muszlim kultuszhelyek fölsorolása után (mecsetek, kolostorok, rituális fürdők, iskolák, türbe) megemlített három templomot is. Kézenfekvő lenne ezeket református és/vagy római katolikus, antitrinitárius, ortodox templomokkal azonosítani. Ám az sem biztos, hogy működtek. Azon kívül, hogy a külvárosokban álltak, megfelelvén a Gyulához hasonló státusú városok etnikai és vallási tagolódásának, ami tükröződött már az 1567-es és az 1579-es defterekben is; a muszlimok a külsővárban és a közeli, sáncokkal erődített szigeteken, míg a keresztyének innen távolabb, kevésbé védett negyedekben laktak, semmi egyebet nem árul el a templomokról Evlia Cselebi.

14 Alább látni fogjuk, nemhogy a városban, a közelebbi és távolabbi környéken sincs nyoma az egész XVII. században más magyar egyháznak, csak a reformátusnak. Mégis majdnem bizonytalanság nélkül csupán egyetlen adat támogatja, hogy e templomok egyike református lehetett. Debreczeni Ember Pál a hódoltság végére eső időben említi Gyulát, mint ahol református eklézsiának kellett lenni. Mindjárt meggondolkodtató, hogy Temesvárral együtt egyik egyházmegyéhez sem sorolja. Erre a kérdésre alább visszatérünk.

15 Scherer írja, hogy „Gyulán még 1659-ben is lakott egy református pap, de később törökké lett". Utánanézve adatának, kiderült, hogy a hitehagyott valóban Gyulán élt, ám hogy korábban is ott lakott, ott paposkodott volna és 14 Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660-1664. Ford. és jegyzetekkel kísérte Karácson Imre. Bp., 1908. 227-229. Török-magyarkori történelmi emlékek. Török történetírók IV.; Hegyi Klára i. m. 158-168. 15 Debreczeni Ember Pál i. m. 639.; Rácz Károly i. m. 192. Rácz ugyanitt Kocsi Csergő Bálint 1677-es adatára hivatkozik, mely szerint Gyula a „Sármellyéki" egyházmegye része, ami ugyancsak a zarándit jelentette volna.