Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

VI. Fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Első rész: 1849-1920

nem egyezett bele. A kisgyermekes szülők ugyanis azonnal észrevették az új forma „joghézagát", és iskolába küldték a hat éven aluliakat is, akikre így otthon nem kellett felügyelni. Mivel az egyházi pénztár gyerekszám után fize-tett a tanítóknak, hamarosan különdíj bevezetésével vették elejét ennek a szokásnak.

114 A lassú változások jele volt 1876-ban az addigi presbitériumi „iskolai felügyelőség" helyett az iskolaszék megalakulása, 1877-től az őszi-tavaszi tanulási rendszerre áttérés, egyelőre július végi köz vizsgákkal. 1867-ben canonica visitatio még sürgeti az iskolásgyermekek halotti énekekre tanítását, 1871-ben az esperes már azt kéri, hogy szüntessék meg az iskoláskorúak énekes közreműködését a temetéseken, mert az káros az egészségre. A presbitérium annyira ragaszkodott hozzá, hogy 1913-ban újra kellett figyelmeztetni: „a mai korban már visszatetszést keltő gyermeki visító éneklés", ami a tanulástól is elvonta a gyerekeket, szűnjön meg.

115 A református iskolák bővítésének és korszerűsítésének elodázói gyakran érveltek azzal, hogy 1874-ben a polgári fiúiskola, 1888-ban a polgári lányisko-la és az állami elemi iskola megnyílt. Máskor azt sérelmezték, hogy ezekben az iskolákban ritkán vagy egyáltalán nem tanítanak református pedagógusok. Valójában többen azért íratták inkább állami iskolába gyermeküket, mert a református iskolák elhanyagolt állapotban voltak: egészségtelenek, túlzsúfoltak, gyönge felszereltségűek. 1887-ben a „belső leányiskola" mindössze három - akár majdnem száz éve - osztatlan osztályból állt, melyet egyidejűleg 140-150-en látogattak. A tanfelügyelőségtől és a polgármesteri hivataltól egyre sűrűbben érkeztek korszerűsítésre és bővítésre intő figyelmeztetések. Az 1888-i és 1904-i három osztály ezek nyomán épült. Az 1900-as évek elején az 1854-ben létesített iskola épülete különösen leromlott, többszöri figyelmeztetés után 1909-ben a város betiltotta használatát.

116 A nyomasztó anyagi gondokon a városi képviselő-testület olykor próbált könnyíteni például téli tüzelő kiutalásával 1878-ban. Ennél sokkal jelentősebb lett az államsegély, melyből a javadalom szerint az első osztályba sorolt gyulai egyház sokáig nem részesülhetett, nem is kérte. Tudvalévően 1868-tól vált lehetővé, de még az 1898. évi lelkészfizetést kiegészítő kongruatörvény sem vonatkozott Gyulára. Ebben az évben ellenben miniszteriális rendelet írta elő a tanítók korpótlékát, amit a presbitérium pénzhiányra hivatkozva nem vállalt, hanem államsegélyként kérelmezte és ezután folyamatosan meg is kapta. Az anyagi helyzet javításának újabb forrása az adó visszatérítés (adócsökkentés) 1907-től vált valóra, a gyulai egyházközség 1908-tól kérte, arra gondolva, hogy így kilábal gazdasági válságából. 1915-ben 3043 K. 42 f. államsegélyt tervez114 Jkv. II. 393., 426., 434-435.; III. 22., 85-87., 94. 115 Jkv. III. 346.; V. 263- Országosan gondot jelentett, miniszteriális rendelet is foglalkozott vele: Barcsa III. 198. 116 TtREL I. 29. i. 58. d. Papp Mihály (1885) és Homolya István (1887) levele Szabó János espereshez; Jkv. IV. 735., 773-774., 777-779.; V. 132.