Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

VI. Fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Első rész: 1849-1920

tek a költségvetésben, ám ennek mindkét válfaja beépült a tanítói fizetésekbe, tehát az egyházközség fenntartására nem szolgált.

117 A háborús évek további megpróbáltatásnak tették ki az oktatást. Három tanítót nagyon hamar behívtak, helyettesítésüket tanítónőkkel oldották meg. A református iskolának már korábban is volt tanítónője, Rácz rektor leánya, Mária (1904-1909). Némi könnyebbséget jelentett, hogy az 1909-es iskolabezárás óta a hetedik tanítói állást, mivel a gyerekek egy része állami elemibe iratkozott, szüneteltethették, a rektorságot pedig 191 l-ben átszervezték igazgatótanítósággá. A tantermeket gyakran igénybe vette a beszállásolt katonaság, így a tanítás megrövidült, ismét összezsúfolódtak a gyerekek. 1918 februárjában a tanfelügyelői látogatás háborús lazasággal összefüggő súlyos mulasztásokat tárt föl. Míg a fiatal helyettesek munkájában kivetnivalót nem talált, a két idősebb tanító, Bene Ferenc igazgató és Maró Gyula nem tartott órákat, elhagyott tantárgyakat, elhanyagolta egyéb kötelességeit is.

118 A nagy határú mezővárosban a tanyavilág múlt század második felében történő kiszélesedésével külön gondot okoztak a tanyai iskolák. 1883-ban a várostól délkeletre eső Farkashalom lakói társulatba tömörülve, saját erőből szerveztek iskolát, amihez - lévén ott református gyerekek is - segélyt kértek az egyháztól. Ugyanezt tették 1890-ben a szomszédos határrész, Szabadka lakói. A presbitérium vonakodva adott 10-20 forintokat. Nem sokkal később ezek a magániskolák községivé lettek, ekkor viszont a vallástanítás ütközött nehézségbe. Mint többletmunka és kiadás már a tanonciskolái és polgári iskolai vallásórák ellátása is gondot okozott, tanyára pedig sem lelkész, sem tanító nem ment ki, mert a tanyaiak - szegények lévén - nem adtak fuvart. Hiába jelentette 191 l-ben az egyik presbiter, hogy a bicerei iskolában katolikus tanító tartja a református hittant. Nemsokára, 1919-ben már szembe kellett nézni azzal, hogy az összes iskolából is kiszorul a vallásoktatás.

119 117 Jkv. IV. 820., 828.; V. 103-104.; 347.; Papp János i. m. 251-253. 118 Jkv. V. 143., 244., 331., 362., 471., 475-476. 119 Jkv. IV. 442-447., 652., 661., 704-706.; V. 225., 229., 513-, 523-524.