Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

VI. Fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Első rész: 1849-1920

a következő évtizedekben a díjlevelekben megjelölt ingatlanhasználati járandóságot.

105 A földesúri család elsősorban az iskoláztatás támogatását hangsúlyozta az ajándékozásnál, és ezt nyomatékosította azzal is, hogy az egyezségkor keletkezett „nádlási váltság"-ról is lemondott a felekezeti iskolák javára. 1859-ben a városnak elengedték az államkölcsön-tartozását. A képviselő-testület határozata szerint az így nyert összeget is az iskoláknak adták. De mind az ebből, mind a nádlásból képződött tőke megmaradt a város kezelésében, csupán annak - mint láttuk - kamatait osztották el évente a római katolikusokreformátusok-görögkeletiek között 2:1:1 arányban.

106 Az önkormányzattól ilyen módon kapott összeg volt az első, ha nem is állami, de valójában segély jellegű egyházfenntartási járulék. Egyidejűleg új kiadási rovat jelentkezett a költségvetésben, az állami adó, ami az önkényuralmi rendszerben az ország sok pontján vezetett összetűzésekhez, és nemcsak az egyházak meg a hatóság között. A gyulai kurátor 1851ben azt jelentette, hogy presbitériumi fölhatalmazás nélkül nem fizeti. Az egyházi épületek utáni hátralék 1861-re annyira fölgyűlt, hogy két katonát szállásoltak be kilenc napra a presbiteri ülésterembe. A lelkész nem írta alá a kötelezvényt, mert „ő az egyháznak nem szabad ura". További beszállásolások történtek az iskolákba és a tanítókhoz is. A következő év hasonló esetének megismétlődését megakadályozandó, ajánlották a városnak, hogy az addig nem folyósított államkötvény-kamatokból vonja le a tartozást. Mégis 1865-ben ezúttal a kurátorhoz került két császárvadász. Az ő kárát az egyház megtérítette.

107 Visszatekintve az egyházfenntartási forrásokra, meg kell állapítanunk, hogy sem az önkéntes adományok, sem az adók, sem pedig a vállalkozói jellegű jövedelmek nem fedezték biztosan az egyházi kiadásokat. 1910-re kisebb-nagyobb ajándékozásokkal, öröklésekkel és vételekkel a földingatlan (kh-ban = 1600 négyszögöl) 218 kh 1183,2 négyszögöl külterületre és 2 kh 1452,4 négyszögöl belterületre gyarapodott, de így sem haladta meg az említett díj levélben előírt járandóságok biztosítékát, mert közben a tanítói állások száma is nőtt.

108 A korszakunkban mindvégig törékeny egyensúlyt, még három külön forrásból merítve tartották fenn. A szinte kivétel nélkül mindig sürgető kényszerből, a korszerűsítés tovább nem odázható igényének eleget tévő nagyobb építkezések és renoválások alkalmából pótadót vetettek ki vagy megpróbáltak kivetni. így történt 1854ben, majd 1879-8l-ben és 1902-ben, ami - láttuk - sok nézeteltérés oka lett, csakhogy a befolyt összegek elmaradtak a tervezettől. Sőt 1906-ban az 1902. évi adóemelést eltörölték a presbiterek, arra hivatkozva, hogy a megvásárolt új temető bérletbe adása azt szükségtelenné teszi.

109 Azonban nem így volt. A 105 Jkv. II. 492-493., 498-502.; III. 403-407.; TtREL I. 29. i. 56. d. 268.; 57. d. 318.; Barcsa III. 286.; Scherer II. 82-89. 106 Jkv. II. 495-W6., 525-529. 107 Jkv. II. 280.; III. 89.; 129., 228-229. 108 TtREL I. 29. i. 59. d. (1910) 109 Jkv. II. 406-409.; IV. 885.; V. 62.