Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

I. Fejezet. Bevezetés

I. FEJEZET Bevezetés Munkánk adatgyűjtésének befejezése után három olyan kérdéskör rajzolódott ki, melyekkel bevezetésként foglalkoznunk kell a továbbiak pontosabb megértésének érdekében: 1. A gyulai református egyház az eddigi történeti irodalomban; 2. A korszakolás; 3. Az egyes fejezetek szerkezete. Mindhárom kérdéskörnek vannak témánkon túlmutató tanulságai is. Ahogyan a legalapvetőbb egyházi fogalmak előzetes ismeretét, ugyanúgy az általános magyarországi egyháztörténet néhány alaptörténésének ismertségét is kívánatosnak tartjuk az egyházi élettől távol álló és egyháztag olvasóinknál egyaránt. Mind ezekre, mind Magyarország történelmének legfontosabb eseményeire alkalmanként és szükség szerint utalunk anélkül, hogy összegző műveket idéznénk. Ugyanezt semmiképpen sem tehetnénk meg a gyulai egyházközséget magába foglaló két nagyobb egyházigazgatási egységgel, a tiszántúli egyházkerülettel és a békés-bánáti (később békési) egyházmegyével. Ezek történetének ismeretét legfeljebb néhány szakembertől várhatnánk. Forrásutalásai miatt haszonnal forgattuk ugyan Barcsa János századunk elején készített egyházkerület-történetét, de koncepciótlansága, pontatlanságai és befejezetlensége miatt nem lehetett kalauzunk.

1 Ugyanerről a tárgyról Zoványi Jenő írt nagyvonalú összegzést, de erre még kevésbé támaszkodhatunk, mert majdnem kizárólag a legmagasabb szintű egyházkormányzással foglalkozik, aminek csekély helyi vonatkozása van.

2 Mivel a magyarországi református egyház szervezeti fölépítésében - véleményünk szerint - az egyházmegyének jut a legfontosabb szerep, nagy szükségünk lett volna a békés-bánáti egyházmegye monográfiájára. Ilyen azonban eddig egyetlen egy készült, az is 1836-ban, s ma csak tudománytörténeti értéke van. Kis Bálint munkája egyébként adatgyűjtésünk idején látott napvilágot.

3 Jóval több segítséget meríthettünk két szomszédos egyházmegye monográfiáiból. Rácz Károly könyve a zarándi esperességről élénk képzelő erővel, de nem elegendő történészi fölkészültséggel íródott, azonban száz év után is egyetlen rekonstrukció a tiszántúli reformátusság Atlantiszáról. Gyula keleti és déli szomszédságában a XVI. század végén még nagy tömegben élő, mára majdnem teljesen eltűnt reformátusokról nincs más tájé1 Barcsa I—

III. 2 Zoványi Jenő: A tiszántúli református egyházkerület története, Debrecen, 1939. 3 Kis Bálint: A Békés-Bánáti Református Egyházmegye története (1836). Közreadják: Gilicze László, Kormos László. Békéscsaba, Szeged, 1992. (Dél-alföldi évszázadok 5.)