Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)
I. Fejezet. Bevezetés
koztatás. 4 Bár sajnálatosan jegyzetek nélkül és kevés irodalommal jelent meg, egészen más a véleményünk Tóth Dezsőnek a heves-nagykunsági egyházmegyéről szóló könyvéről. Már az első kötet alcíme jelzi („az egyházi élet hétköznapjai"), hogy a szerző a hazai protestáns egyháztörténetben azelőtt alig alkalmazott, új szempontok szerint dolgozott. Számos ösztönzést nyertünk tőle, és sok tekintetben tájékozódhattunk a tiszántúli kerület, valamint általában az egyházmegyék történetét illetően is. 5 Tóth Dezső a Tiszántúl reformációjának egyik központjaként mutatja be Gyulát. Előlegezve véleményünket, ezt az állítást azzal egészítjük ki, hogy a város nem ösztönző, kisugárzó hely, hanem olyan alközpont volt, ahová összefutottak és ahonnan továbbindáztak a hazai reformáció bonyolult szellemi-személyi szálai. Ez magyarázza, hogy több, nem helytörténeti érdekű munka foglalkozik Gyula és térsége reformációjával. 6 Fontosnak tartjuk a fejezeteinket bevezető rövid helytörténeti tájékoztatásokat. A város- és megyetörténeti irodalomból különben sokat okultunk. A sok tekintetben Haan Lajos nyomdokain haladó Karácsonyi János oklevélföltáró kutatásait száz év óta senki sem ismételte meg. Részben kivétel Veress Endre gyulai oklevéltára, de annak XVIII. századi anyaga igen hézagos. 7 Scherer Ferenc kétkötetes Gyula-története máig pótolhatatlan, habár szempontunkból érdemeit vallási-egyházi részrehajlása és egyoldalúsága beárnyékolja. Scherer könyvében a gyulai római katolikusok története összefüggően szerepel, a reformátusoké és a görögkeletieké töredékesen. 8 Scherer szinte megfeledkezett Ecsedy Gábor református prédikátorról, aki 1832-ben elsőnek jelentetett meg írást Gyula történetéről, benne a református egyházról is. 9 Ecsedy korának jellegzetes alakja, polihisztori beállítottságú provinciális hely történetírója volt, ám érdemei tagadhatatlanok a gyulai történetkutatásban évtizedeken át végzett úttörő munkája nyomán. Kéziratok mellett tárgyi emlékeket is fölhasznált, és már hivatkozik arra a két latin munkára, Nadányi János rövid magyar történetére és Debreczeni Ember Pál egyháztörténetére, amelyek bennünket érdeklő, másutt nem olvasható korai adalékokat őriztek meg, valószínűleg azért, mert szerzőik még láthattak azóta elve4 Rácz Károly: A zarándi egyházmegye története. Arad, 1880. 5 Tóth Dezső: A hevesnagykunsági református egyházmegye múltja I—II. Debrecen, 1941-1942. 6 Pl. Bucsay Mihály: Belényesi Gergely, Kálvin magyar tanítványa. Egyháztörténet, 1944. 1104. (különösen: 18-19.); Esze Tamás: Sztáray Gyulán. Debrecen, 1973. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtárának közleményei 83. sz.; Szabó András: Mágócsy Gáspár és András udvara. Magyar reneszánsz udvari kultúra. Szerk.: R. Várkonyi Ágnes. Bp., 1987. 263278. 7 Haan Lajos: Békés vármegye hajdana I—II. Pest, 1870.; Karácsonyi I— III.; Veress. 8 Scherer I—II. 9 Ecsedy Gábor: Gyulának polgári és egyházi állapotja a régibb s újabb időkben. Tudományos Gyűjtemény 1832. X. k. 13-37., XI. k. 3-40. (a továbbiakban I. és II. rész).
