Blazovich László: Város és uradalom. Tanulmányok és források Gyula XV–XVI. századi történetéből – Gyulai füzetek 16. (Gyula, 2007)
Sorsfordulók Dózsa felkelése idején Békés megyében
zett a gyulai uradalomban. Ura bizalmát élvezve nem volt nehéz a hatalmas összegeket megszereznie, amelyeket azután birtokvásárlásra költött. A jövedelmek egy részének elsikkasztása mellett — Karácsonyi ír arról, hogy évi fizetése nem lehetett több 182 forintnál 28 - egyéb módját is megtalálta a vagyonszerzésnek. Sadobrich Péter várnagy ugyanis 1529. május 21-én az őrgrófnak arra a kérdésére, hogy miért hajtott be negyven forintot Gál Ispán özvegyén, azt válaszolta, mivel az még tiszttartó korában kölcsön vett a gyulai ispotálytól húszezer téglát, és azt nem adta vissza, most, miután az ispotályt Brandenburgi György neki adományozta, a fenti öszszeget jogosan ítélte meg számára Gyula város tanácsa. 29 A mesés gyorsaságú vagyonszaporítás azonban gyorsan feltűnt környezetének. Feltehetően valaki beárulta urának, ugyanis az őrgróf 1520. május elején Gyulán termett, és a számadásokat átvizsgálva, rájött a hűtlen kezelésre. Ez megfelelő büntetést - amelynek a történetére vonatkozó oklevelet Veress Endre Gyula város oklevéltárában részletesen ismerteti — vont maga után. Abrahámfi Sebestyén, Békés megyei főispán közbenjárására Ispán Gálnak csak nyolcezer forint kártérítést kellett fizetnie az őrgrófnak az egyéb büntetések elengedése mellett. Mivel a volt várnagy fizetési nehézségekkel küszködött, háromezer-ötszáz forintért engedte át Megyést, a fennmaradó összeg fejében pedig a Gyula környékén lévő Jánosháza, Ottlaka, Gelvács, Keszi, Fövenyes Zaránd megyei, valamit Kamut, Berek és Krako, Békés megyei falvakban bírt ingatlanokat kellett átadnia. Ezen túlmenően még bizonyos pénzösszeget is tartozott fizetni. 30 Az eset után úgy vélnénk, hogy az őrgróf és Ispán Gál között minden kapcsolat megszűnt, mint Karácsonyi János feltételezte. 31 Korábbi ura azonban, úgy látszik, megbocsátott neki, mert ha birtokait nem is adta vissza, újra szolgálatába fogadta, ugyanis Gyula vára és uradalma 1525. február 2-án keltezett évi jövedelmeinek összeírásában Ispán Gál is szerepel mint udvarbíró ötven forint évi fizetéssel. 32 Ispán Gál halálával özvegye és fiai nem nyugodtak bele vagyonuk elvesztésébe. Az özvegy, Somogyi Krisztina — a gazdag gyulai kereskedőcsalád leánya meghallván, hogy Szapolyai János király Verbőczy Istvánnak készül eladni a gyulai uradalmat, már 1535. június 22-én kérte Megyés falut a többi hét birtokkal együtt Brandenburgi Györgytől, mivel azokat jogtalanul vették el tőlük. 33 Ami nem sikerült az özvegynek, azt egyik fia, András - aki már korábban az őrgróf szolgálatába állt - érte el. 1552. március elején folyamodott ez ügyben Brandenburgi Alberthez. A válasz nem ismeretes előttünk, azt azonban tudjuk, hogy 1553-ban a család Ferdinánd királytól új adományként kapta a korábban elvett birtokokat, 28 BT II. 57. 29 GYO 179. sz. 30 GYO 105. sz. és megjegyzés. Vö. BT I. 174-175. 31 BT II. 57. 32 GYO 119. sz. 33 Uo. 205. sz. 34 Uo. 208. sz., 209. sz., 200. sz.; Történelmi Tár 1895. 365-368.
