Blazovich László: Város és uradalom. Tanulmányok és források Gyula XV–XVI. századi történetéből – Gyulai füzetek 16. (Gyula, 2007)

Sorsfordulók Dózsa felkelése idején Békés megyében

és hogy valóban birtokba vették azokat, azt a Földváry-féle 1561 -es dicalis adóösszeírás adatai igazolják.

34 A Gyulai Gál (Gaal) család tehát megtartotta azt a társadalmi és gazdasági helyzetét, amelybe Ispán Gál emelte, sőt fiai később a megye életében jelentős szerepet játszottak.

35 A Gál és Kis család, valamint a kamuti nemesek sorsában egyéni életútjuk mellett számos általános, a korra és osztályhelyzetükre jellemző vonás is megnyilvánul. A gazdag jobbágyi sorból tovább emelkedni vágyó, feltehetően kereskedéssel is foglalkozó Kis család magatartására jellemző, hogy Dózsa felkelése idején, egyrészt féltve vagyonukat, a gyulai várba igyekeztek, másrészt sérelmeik megtorlására felhasználták a rendkívüli időt és alkalmat. Osztályhelyzetükből következően tehát kettős magatartást tanúsítottak a parasztháború idején. Történetük jól példázza a jobbágyi lét lehetőségei és a velük párhuzamosan meglévő korlátozó tényezők közötti állandó kibékíthetetlen ellentét élesedését a XVI. század elején. Gondoljunk csak arra, hogy Kisektől mint tovább költözni vágyó jobbágyoktól földesuruk újból követelte a földjáradékot, sőt a költözködésüket is igyekezett megakadályozni. Am a szűkülő lehetőségek ellenére is jelentős vagyon halmozódott fel a gazdag jobbágyok kezén, hiszen egy év alatt több mint ezer forintot - ezüstöt és aranyat is — rabolhattak el a Ravazdiak Kisektől. A Kis család és a kamuti nemesek sorsa bizonyítja, hogy a nemesség bosszúját Dózsa felkelésének leverése után — Barta és Fekete Nagy is hangsúlyozzák

36 - miként gátolták a nemesség vagyoni érdekei. Kis Gergely például még 1516-ban is élt, testvéreinek is reményük lehetett a nyugodtabb életre Brandenburgi György birtokán, a kamuti nemesek pedig végül tisztázni tudták magukat a felkelők táborába állás vádja alól. Az oklevélből az is kiderül, hogy a gyulai uradalom meghatározó szerepet játszott a vidék életében. Nemcsak a birtokain, tartozékain élő jobbágyoknak nyújtott jobb megélhetési lehetőségeket

37 — Kisek ugyancsak ide igyekeztek —, hanem az uradalmi tisztviselők előtt, más uradalmakhoz hasonlóan, megnyitotta a felemelkedés útját. Nemcsak Ispán Gál, hanem Gerdosich Péter és Sadobrich Péter is birtokokat kaptak szolgálataik fejében, egyúttal, amíg szolgálatot vállaltak, megélhetésük biztosított volt. Az uradalmi tisztviselők, még a várnagy munkája is, jórészt gazdasági irányító jellegű volt, katonai akciókra ritkábban, főként a birtokháborítások alkalmával került sor. A felhasznált oklevelekből előtűnt - már Bácskai Vera felhívta rá a figyelmet -, hogy a gyulai uradalom és Gyula város vezetése között személyi azonosságok és összefonódások révén szoros kapcsolat volt. 35 Gál András 1553 -ban adórovó, István pedig 1560-ban Békés megye alispánja lett (BT II. 58-59.) A család történetére a továbbiakban 1. uo. és CSÁNKI DEZSŐ: i. m. 616. 36 PH 247-252., 252-257. 37 Bácskai Vera: A gyulai uradalom mezővárosai a XVI. században. Agrártörténeti Szemle 1967. 441.