Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)

Mert Toronyi szörnyű riadást okoza, Húsz fontos botjával, mit vele hordoza, 735 A vitéz Eligánt mellybe úgy hajítá, Hogy a sebes ütést tovább nem állhatá, Hanem a nyeregben kezde ingadozni. Tagjai reszketvén kezdtek lankadozni. Azonban a Fakó elugrott mellette, 740 Es egy talpon állva már visszatermette. Hegyestőrt ragadott Toronyi kezébe, Eligán is esvén jól keze ügyébe. Sebes fordultában lórúl levetette, S húsz font buzogánnyal a fejit beverte. 745 Lerántá Toronyi dölyfös vitorláját, Fejére felfűzött patyolat csajmáját. Kétegyházi mezőn omla ki a vére, Rút kevélységének e leve a bére. Látván a törökök, hogy megholt vezérek, 750 Nem szánják ontani ők is ki a vérek. Elordíták magok, s fegyvert ragadoznak, De Toronyi előtt szíjjel szaladoznak. Vastag Balázs látván ura győzedelmet, Sietteté ő sok török veszedelmét. 755 Régi magyarosan elrikkantá magát, És hamar elfogott ott egy cifra agát A vitéz magyarok mind rajtok rohantak, Hírmondók is bennek alig maradtak. Basáját, agáját Toronyi rongálta, 760 Elhunyt eleinek hamvát vigasztalta. Míg a vérengező csatapiac állott, Bajvívás Eligán és Tamás közt tartott, Öreg Toronyiné sírásban töltötte Keserves óráit, s özönnel öntötte 765 Könnyeinek árját, s szíve zokogását, Szenvedvén, féltette Toronyi Tamását.