Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)

Vérszínű koporsót csináltat fiának, Gondolván, prédája lett vad Eligánnak. Meghidegült teste belé helyheztessék, 770 S kedves atyja mellé azután tétessék. De hogy hallá fia visszajövetelét, Török Eligánon vett nagy győzedelmet, Kiterjesztett karral mène eleibe, Szorítá hűséges anyai ölibe. 775 Ott hirtelen esik néki változása, Győzödelme után gyászos búsolása. A víg öröm után leve nagy siralma, Szívet sértegető bánat s aggodalma, Mert midőn Eligánt vitézi botjával, 780 Földig lerontotta hatalmas karjával, Nem vala anyjának semmi reménysége, Hogy most ne történne szerencsétlensége. De midőn meglátá fiát egészségben, Jönni hazafelé erőben, épségben, 785 Az örömet meg nem bírván, elájula, Lélegzete megállt, szíve elszorula, Gutaütés miatt végső halált ére, Mely miatt nagy bánat szállt fia fejére. Oh, édesanya név, óh kedves nevezet, 790 Óh, szerelmes szülő, kedves emlékezet, Kit fiad szerelme öle meg véletlen, Elhagyád Toronyi Tamást reménytelen! Fogja bé már az ég dicsőült lelkedet, A csendes sír pedig nyugtassa testedet! 795 Vérszín koporsóba, mely fiának készült, Minthogy Tamás élvén benne nem részesült, A maga szent testét Thurzó Zsuzsannának Helyezteté belé szerelmes anyjának. És eltemettetek szomorú pompával 800 Férjéhez, hogy légyen néhai párjával.