Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)

Török Eligánnak könnyű hattyú lova 700 Ugrik, forog, mint az evet akárhova. Azt vélnéd, hogy repül a csillagos égre, Villám módra ismét pattan a helyére. Toronyi Fakója sem csüggedt inába, Mint valamely sebes forgószél futtába. 705 Gyorsan ugrik, s talpon hétszer megfordulna Egy tányéron, mígnem egy minuta múlna. A kirendelt helyre ismét ugratának, Nagyot suhant, midőn hegyestőrt rántanak. A föld is megmozdul a nagy ropogásra, 710 Amidőn sebesen nyargalnak egymásra. Eligán egy dárdát Tamásra hajított, De felette ment a dárda, célt hibított. Ezt látván a török, megszégyenlé magát, Dühödött mérgiben csikorgatta fogát. 715 Hegyestőrt ragadván, Toronyihoz vágott, De Tamás sem kímélt semmi fáradságot, Hanem a töröknek fegyverét kicsapta Kezéből, s dolmányát rajta jól megszabta. Kardot ránt Eligán maga védelmére, 720 Csak tört mindenképpen Tamás életére. De ellent hánt Tamás minden csapásának, S így sikere nem lőn török vágásának. De a magyar vágás hiába nem jára, Mert billeget vetett török pofájára. 725 Kémélést nem tesznek egymás testeiken, Goromba csorbákat ejtnek fegyveriken. Akár mint küszködnek ezek itt egymással, De Eligán nem bír semmiképp Tamással. Végre tikkadni is kezd fehér hattyúja, 730 Midőn még jól újít Toronyi Fakója. Mikor már hetedszer öszvenyargalának, A törökök szörnyen elsivalkodának,