Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)

Mint a könnyű evet szökik paripája, Fénylik a kézibe vitézi kopjája. A jobbágyok előtt kezde dicsekedni, 600 Vitéz tetteiről gyakran emlékezni: Valaha te Istent ha szereted, jámbor. Én vagyok a híres, vad Eligán Gábor. Láttatok-é embert, ilyent, mint én vagyok? Vitézi próbáim voltak igen nagyok. 605 Jártam Egyiptomban, Afrikában kétszer, Medina városban Mahometnél hétszer. Arábiában is Ábrahám atyánknak Láttam koporsóját Mekka városának, S dicső templomában teste szent hamvait, 610 Kit az oszmán nemzet tisztel, mint néhait. Babilóniába sok csatát próbáltam, Erős vitézekkel gyakran szemben szálltam, Magamhoz hasonlót többet nem találok, Tudom, hogy még ti is ilyet nem láttatok. 615 Vitéz Eligánnak magavetiségét, Hallván a jobbágyok kérkedékenységét, És Varsányi Ádám Eligán szavára Lassú szóval monda: kelne csak csatára. Ha megkívántatna, láttam különbet is. 620 Izmosabb, vastagabb, sokkal vitézebb is. Hallván ezt Eligán, felforra mérgibe, Alig fére belé a maga bőribe. A szemek láttára előlök eltűne, Egy szempillantásban már visszakerüle, 625 Egyenesen mégyen Varsányi Ádámhoz, A várból őnéki vitézi tollat hoz, Mondván: vidd el néki, strucc-madár tollamat, És majd megmutatom vitézi voltomat. Varsányi Ádámnak csak leese álla, 630 Ijedtében szeme, szája csak elálla.