Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)

TORONYI TAMÁST BAJRA HÍVJA ELIGÁN SZENTELTVITÉZ 565 Vérengző fegyverit Mars nem villogtatta, Mert Céres és Bakhus eztet megtiltotta. Szűken adott Céres búzát, zabot, árpát, Bakhus sem töltötte borral tele kádját. Nehezen nézték ezt Mahomet fiai, 570 Mert nehéz sok ezer fegyverest tartani. Hanem kemény sarcot hoztak föld népére, Úgy, hogy majd a föld is kiálta az égre. A sok szegénységet Aradra hajtották, Zabot, szénát vinni oda parancsolták. 575 Varsányi Ádám is szekérrel ott álla, Toronyi Tamással, ki atyafi vala. Számtalan szekerek öszveverődének, A vár kapujába mik odajövének. Kijőve a várból egy vitéz közikbe, 580 Hamar a póroknak akada szemökbe. Halhatatlan cifra, mely vala ruhája, Skarlát bugyogója, patyolat bujája, Arany boglár függött a bujája csúcsán, Tizennégy arany gomb villogott dolmányán, 585 Vélnéd, hogy hét szoknya keríti a farát, Nem tudnád gusztusa végét, sem határát. Lova egyiptomi, oly fejér, mint a hó, Az unikornishoz majd éppen hasonló, Fel vala cifrázva ékes szerszámokkal, 590 A kantárja meg van rakva gyémántokkal. Szügyelő, farmatring indiai gyönggyel, S aranyos rózsákkal rakva mind ezekkel. Zöld bársony sujtárja s holdarannyal varrva, Mind a két oldalán gyönggyel van megrakva. 595 így van felkészülve a vitéz Eligán, Azt véli, nincs mása a földnek határán.