Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)

Biztatta a népet törökök vezére, Míg végre maga is Toronyi kezére 535 Jutván, s oztán leve kezének prédája, Midőn patyolatját fejébe rongálja. Toronyi megrontván törökök vezérét, A többi elveszte már minden reményét, Ki merre lát, szalad elbódult elmével, 540 Mert Toronyi vágja minden erejével. Végre a törököt annyira szorítá, És a lakosokat ellenek lázítá, Hogy azután őket mind elfogdastatta, Várad kémlelését félben szakasztotta. 545 Egy nagy tagos kertbe végre bészorítá, Balázs szolgáját is hogy neki nódítá, Mond: üsd, vágjad Balázs a kutya pogányát, Ne kéméljed, öljed az eb maradványát! Másfél százat itten hogy lekoncolának, 550 A több társaiknak kegyelmet adának. S Gyula vára felé hajtják, mint barmokat, Toronyi elnyerte mind a vagyonjokat. — Ezt hogy hírül adák Fileki Lászlónak, A nemesi rendnek vitéz hadnagyának. 555 Toronyit tiszteié szép ajándékokkal. S Gyuláig késéré száz nemes ifjakkal, Hallván jövetelét Gyula-várbéliek, Toronyi elébe csaknem mind kimennek. Trombitát fúvattak, dobokat üttettek. 560 S emellett hat mozsárágyút kisüttettek. Ezzel a városba Tamást befogadták, Egész tiszteletét nékie megadták. — így tromfolá vissza ocsmány Sulficsárnak, Álnok csalvetését e préda vadkannak.