Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)

Aki Toronyinak ily bizonyos hirt hoz, 500 Hogy a törökök már érkeztek Gyapjúhoz. Pásztortól Toronyi hogy ilyen hírt véve, Majd vérrel nem habzik bosszúálló szíve. Eresztett kantárral sietett titánok, Mondván: hidd el, még ma vélek megcsatázok. 505 Szalontától midőn halada Gyapjúba, Éppen nap elmentre ére a faluba. A törökök is ott kvártélyba valának, És már ők többnyire le is nyugovának. Ilián akarta kémlelni Váradot, 510 Mert még a pogánytól az épen maradott. — Toronyi hogy szállá az oláh bíróhoz, Számára csakhamar szilvapálinkát hoz. Hogy estve kezdett a hold világítani, Teljes erejében magát felmutatni. 515 Toronyi Balázzsal lassan felkészülnek, És a vártaházra elsőben is ütnek, Hol harminc törökök strázsán kinn állának, Kik mind válogatott vitézek valának. Ezekre Toronyi hogy reájok talál, 520 Kéméletlen vágja a szép holdvilágnál. Melyre a törökök eszeket vesztették, És a többieknek midőn hírré tették: Huszonötén halva földön maradának, El pedig csak öten onnan szaladának. 525 A szörnyű lármára törökök ugrálnak, Mint az eszeveszett lovakra mászkálnak. A vitéz Ilián az utcára rúgtat, De erős Toronyi eleibe ugrat. Itt Vastag Balázs is hét fontos csákánnyal, 530 Nem árthat a török néki csidájával. Csomóba kerítek mind a törököket, A csajmás fejeket hányják, mint tököket.