Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)

365 Kit Sulficsár török magával hurcola, Melyen Balázs szíve igen megbúsula. Sebes villám módra eredé utána, Mintha a hajnalnak szárnyain szállana. Nagy robajt okoza a ló nyargalása, 370 S mikor közel leve hozzájok jutása. Toronyi Tamás is Vastagot meglátá, A török Sulficsárt néki bátorítá, Hogy nagy gazdag préda és nyereség lenne, Ha az alku köztök mostan végbemenne. 375 Míg így alkudozna a török rablóval, Balázs megérkezék a híres Fakóval Kettős nyereséget a török gondola, Midőn Vastag Balázs nyakára omola. A török Sulficsár legottan megállott, 380 De Balázs ővele alkuba sem szállott. Nehéz csákányára a kézit vetette, Megállj, török - úgymond -, ilyen szedte-vette! Azonban közelebb melléje kerüle, Úgy nyakszirton sújtá, hogy földre terüle. 385 Balázs is a lóról leugra hirtelen, Gondolta, hogy már a török erőtelen. Azonban egyszerre csak talpára álla, És Vastag Balázzsal mindjárt szembeszálla. Balázs csikorgatja a fogát mérgibe, 390 Mert őtet a török nem vette semmibe. Viaskodás közben addig tusakodnak, Hogy végre a földre mindketten hullanak. Balázs a töröknek akara végére Járni, s elküldeni Mahomed helyére, 395 Mondván: megtromfolom uram gyalázatját, Lerántom fejednek bulyás patyolatját, Véreddel áztatom földünknek hantjait, Kiirtom Mahomed bugyogós fattyait,