Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)

Hogy most sirassad meg várnai csatátok 400 És Mohácsnál esett iszonyú prédátok. Éppen hogy a fejit el akará vágni, És kedves uráért bosszút kívánt állni, Toronyi ellentmond feje vételének: Kegyelmezz meg - úgymond - a kutya kölykének. 405 Illendőbb lesz reá kemény sarcot hozni, És a bosszúállást ekképp megtromfolni. Balázs reáállott ura tetszésire, De rabját azonban nem hagyja messzire. Mert őtet rabszíjra és pórázra fogta, 410 S Toronyi elébe nyakon kötve hozta. Legfőbb gondja oztán a leve Balázsnak, Hogy karját oldozza Toronyi Tamásnak. Toronyi felveti a Fakóra magát, De Balázs még most is csikorgatja fogát. 415 Sulficsár lovára Balázs is felüle, Melynek látására a török elhüle. Sulficsár szemeit keserű könny telé, Hogy őtet vezeték Gyula vára felé. Haza is érének világos hajnalba, 420 Megállapodának éppen az ajtóba. Öreg Toronyiné nagy sírásban vala, Amidőn az ajtó előtt ő megálla. — Éppen a szolgáló disznóknak kevere, Egy dézsa moslékot kifelé emele, 425 Öreg Toronyiné kéziből kivette, És a Sulficsárnak fejire öntötte. Mondván: kutya fajta, ne, egyél átkozott! Eb volt az anyád is, ki világra hozott. — Toronyi azután gondját viselteté, 430 A setét barlangba őt is helyhezteté. Öszvebékóztatta a Kucug basával, Egy kenyéren légyen ő is Sulficsárral.