Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

ben lépett ki kapitányi ranggal ezredéből és Esztergomban telepedett le. Fiát, Camillót is katonának nevelte, s az 16 éves korában, 1832-ben neveztetett ki „kadet"-nek. Egy év múlva Esztergom vármegye a „vidám és szép külsejű ifjút" kinevezésre ajánlotta a m. kir. nemesi testőrséghez, ahová 1833. december l-jén hadnagyi ranggal ki is nevezték, és így Bécsbe került. Itt ismerkedett meg és kötött barátságot mostohabátyja, May Frigyes révén a nála 7 évvel idősebb gróf Apponyi Györggyel, aki Maynak fogalmazó társa volt az udvari kancelláriánál. Hat évig volt a nemesi gárdánál Bécsben. 1839-ben került el innen, amikor a es. kir. 10. huszárezred főhadnagyává nevezték ki, majd 1844-ben, 29 éves korában, ugyanebben az ezredben kapitányi rangot kapott. Az 1848-as szabadságharc Galíciában találta, honnan századával hazajött és részt vett a schwecháti csatában és a magyar sereg további küzdelmeiben. Vitézségéért Görgey Artúr fővezér külön dicséretben is részesítette (lásd: Pethő Sándor Görgey Artúr című művének 133. lapját), és megbízta, hogy a fősereg visszavonulásával egyidejűleg a bábolnai ménest hajtassa át az Alföldre. (Lásd: A bábolnai ménes története című művet.) Korossy a ménessel Gödöllőnél haladt, amikor 1849. január 6-án éjjel^indischgratz fővezér ulánusai nagy erővel rajtaütöttek, elfogták, és Bécsbe vitték fogságba. Később Apponyi György gróf és mostohabátyja, May Frigyes közbenjárására kegyelmet kapott, és rangjának megtartása mellett a hadsereg kötelékéből elbocsátották. Apponyi György gróf 1882. szeptember 21-én mondott ünnepi beszédében a következőket mondotta róla mint katonáról: „Magam előtt látom még az akkori csinos alakú huszárkapitányt, ki gyönyörű lovas, tetőtől talpig katona volt. Nagyon tisztelték és szerették őt elöljárói, imádták pedig huszárjai, mert habár szigorú, de igazságos is volt, és atyailag gondoskodott róluk." Miután szépen indult katonai pályája így derékba tört, kiment Németországba, Haliéba, s elvégezte az ottani világhírű gazdasági főiskolát, és azután átvette teljhatalommal Apponyi György gróf és felesége, gróf Sztáray Júlia alföldi birtokainak felügyeletét, amely tisztséget 41 éven át a legkiválóbb szakértelemmel töltötte be. 1857-ben költözött le a Békéscsaba határában fekvő Gerendás-pusztára, mely nagyobbrészt kihasználatlan töretlen legelő volt, mert a termények értékesítése vasút hiányában igen nagy nehézségekbe ütközött. Ugyanis a békéscsaba-szolnoki vasút csak egy év múlva, 1858. október 25-én, míg a Békéscsabáról Csorváson át Szeged felé haladó vasút csak 1870-ben adatott át a forgalomnak. Lakások, istállók, gazdasági felszerelés alig volt az átvett birtokokon. Nagyobbrészt csak „rideg" marhát tartottak, amely télen-nyáron át a szabadban tanyázott. Korossy Camilló igen nagy ambícióval és vasakarattal fogott hozzá a munkához. Gazdatiszti-, cseléd- és kertészlakásokat, istállókat építtetett, beszerezte a gazdálkodáshoz szükséges legújabb eszközöket, feltörette a legelők nagy részét, és pár év múlva egy talpalatnyi föld sem maradt kihasználatlanul. Nem könnyű dolog volt ez, mert meg kellett küzdenie a földmívelést űző cselédség konzervatív, minden újítástól húzódozó gondolkodásával. A vasekét például mint ezt elbeszélte - csak úgy tudta elfogadtatni a faeke helyett tót béresgazdá-