Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

jávai, hogy a Vidatstól hozatott vaseke mellé állította a faekét, és mind a két ekével egymástól rövid távolságra kezdette meg egyidejűleg a szántást. A vaseke persze könnyebben és jobban haladt a faekénél, úgyhogy az öreg béresgazda elkeseredetten és sápadtam nézte a két eke munkáját, és fejvakarva kénytelen volt elismerni, hogy a vaseke bizony-bizony sokkal jobban dolgozik. Maradi érzülete azonban mégis kitört belőle: „Nekem mégsem tetszik ez a vaseke" monda. „Miért" - kérdeztem én? „Azért, mert zöld." Végül azonban mégis megadta magát, és a faeke egyszer s mindenkorra üzemen kívül helyeztetett. 1862-ben templomot és iskolát is építtetett és még ugyanezen évben, szeptember 20-án házasságra lépett földeáki Návay Piroskával, akivel 34 évig élt boldog házasságban. A gerendási uradalmi iskola volt Békéscsaba határában az első magyar tannyelvű iskola, s csak 31 év múlva nyílt meg a határban a másik magyar tannyelvű iskola is. A felépített templomban a Békéscsabáról kijáró róm. kat. lelkész minden vasárnap tartott isteni tiszteletet, amelyen Korossy családjával együtt mindig jelen volt. Megkövetelte, hogy az uradalom róm. kat. vallású alkalmazottai is ott legyenek. Ha észrevette, hogy valamelyik nem jelent meg az isteni tiszteleten, azt azonnal magához rendelte s alaposan megfeddte. Volt az uradalomban néhány lutheránus vallású béres is. Ezeket kocsin vitette Csorvásra, hogy vallási kötelességüknek eleget tehessenek hitfelekezetük templomában. Az állatok közül a lovak voltak a kedvencei. Már munkálkodásának első éveiben messze földön híres ménest létesített, és csikósokul, kocsisokul kiszolgált huszárokat alkalmazott. Nagy baj volt azonban, hogy akkor még elég sűrűn keresték fel a vármegyét a „szegénylegények", és elhajtottak egy-egy értékes csikót. Korossy leleményessége azonban ezen is segített. Szolgált ezredében egy Gyurica nevű egyén, aki a szabadságharc után a betyárok közé keveredett. Elfogták és több évet töltött a szegedi börtön falai között. Onnan kiszabadult és Csanádapácán telepedett le. Gyurica jól ismerte a betyárvilágot, és vállalta, hogy rendes kommenció ellenében távoltartja őket az Apponyi-birtoktól. Gyurica rendesen kapta a fizetést, mégis megtörtént, hogy egy sötét éjjel a ménes három szép csikaja eltűnt. Korossy azonnal magához rendelte Gyuricát s követelte, teremtse elő a három csikót. Gyurica, amikor hallotta, hogy mi történt, megrökönyödve mondotta: - Biztos, hogy a Bogarak (híres betyárok) vitték el, mert azok jártak erre. És Gyurica, a kiérdemesült kommenciós betyár, négy nap múlva visszahozta Halas határából a három csikót. Gerendás és Vandhát Korossy szakavatott irányítása mellett a legszebb és legjobban kezelt mintagazdaságokká váltak. Ezt megyeszerte mindenki elismerte. Nemcsak gabonaneműeket, de kendert, cirkot, cukorrépát és negyven kertésszel dohányt is termeltek itt kitűnő eredménnyel. Volt nagy gulyájuk és több mint száz hízott marha került innen évenként Bécs piacára. A műtrágyázási kísérleteket is első ízben itt végezték a vármegyében, és a bevált műtrágyával javított földek holdankénti hozama a 15-16 métermázsát is elérte. Korossy, hogy az alkalmazottak munkakedvét fokozza, a befektetett tőke 2 Vi százalékán felüli tisztajövedelem bizonyos és a tiszta jövedelem emelkedésével emelkedő százalékát „percentként" az alkalmazottaknak juttatta. Volt esz-