Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Történetek, krónikák, legendák

utolérhetetlen típusát jelenítette meg. Születésére, származására nézve nem volt ugyan fajmagyarnak mondható, eredetileg Löffelholcnak hívták, foglalkozására vonatkozólag pedig katolikus kántortanító volt Belényesen, és értelmiségét illetőleg nagyon alacsony színvonalon mozgott. Hanem volt egy tulajdonsága, mellyel páratlanul állott. Ugy kezelni a népet, úgy beszélni a magyar paraszttal, és úgy hatni rá, mint ő, sem előtte, sem utána nem adatott meg senkinek. Olyan választókerületekben, ahol a választók zöme földmívesekből állott, és amelyekben fellépett, mandátuma biztos volt, úgyhogy nem lehetett megbuktatni, semmiféle országos kapacitással, sőt miniszter jelölttel sem. O ugyan mindig és mindenütt csak negyvennyolcas programmal lépett fel, noha az országos 48-as Párt sohase fogadta őt tagjai közé, sőt Irányi Gyulára írt levelében tiltakozott is ellene, hogy Csatárt 48-asnak tekintsék. Azonkívül egy 48-as országos képviselő direkt lejött Gyulára, kijelentette, hogy Csatárt még megválasztása esetén sem fogadják be kebelükbe. Köztudomású volt az is, hogy Csatár pénzvágyó, kapzsi ember, aki akárhányszor megtette, hogy beállott más kerületekben fellépett dúsgazdag képviselőjelöltek mellé szavazattoborzó kortesnek, akkor is, ha az illető hatvanhetes programmal lépett fel. Persze csak nagy pénzért cselekedte ezt. Ezen az úton azután nemcsak megkereste a saját választási költségeit, hanem meglehetős vagyonra is szert tett.\ett is magának a fővároshoz közel, Harasztiban egy birtokot, udvarházzal. Bezzeg ott ő is „úr" volt azután, mégpedig gőgösebb, mint bármely exkluzív arisztokrata. Harasztiban nemcsak nem kereste a néppel való érintkezést, hanem valósággal utálta a parasztembert, és azt be se engedte úri portájára. Istenben boldogult Göndöcs Benedek két cikluson keresztül volt Gyula város képviselője. Először a 48-as párti Jantsovits Emillel, másodszor az ugyancsak 48-as párti Dobay János polgármesterrel szemben választották meg. Harmadszor már nem kapott Göndöcs mandátumot, éspedig nem magas politikai, hanem főleg helyi okok, nevezetesen a gyulai közéletben nagy port vert, úgynevezett Friedrich-ügy miatt. Helyette a vármegye egykori jó nevű főjegyzőjét, Hajóssy Ottót választották meg, aki 1872-ben, mint Deák-párti jelölt bukott meg, de mint Beliczey István engesztelhetetlen politikai ellenfele a fúziókor nem lépett a Szabadelvű Pártba, és ezúttal, mint 48-as hódította el Göndöccsel szemben a mandátumot, amelynek azonban, közsajnálatot keltőleg ugyan, rövid ideig volt a birtokában, mert a képviselői ciklus első évében meghalt. Göndöcs ekkor újra próbálkozott, vele szemben a 48-asok Jantsovits Emilt léptették ismét fel. Ekkor jelentkezett azonban Csatár Zsigmond is, aki Csongrádon, ahol előzőleg egy cikluson át már képviselő volt, kibukott az utolsó választáson, és akkor más kerületben nem lépett fel, emiatt facér lett. A gyulai jelöltetéshez úgy jutott, hogy a vasút melletti gőzmalomnak egy Kádár Henrik nevű Csongrádról ide költözött ember volt a tulajdonosa. Ennek a Kádárnak az volt Csatárral az összeköttetése, hogy Csongrádon egyik főkortese volt a Csatár-ellenes pártnak, ám szereplési viszketegből, de egyéb okokból is, alkalmasnak ítélte Csatárt rábeszélni, hogy lépjen fel ő is képviselőjelöltnek. Csatár szót fogadott neki, s Gyulára jőve alkalmasnak találta a terepet a próbálkozásra. Nem is csalódott. A „nép" tekintélyes része mellé állott, és