Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Történetek, krónikák, legendák

A honvédtisztek - mint említettem - karddal oldalukon jártak-keltek a városban. Az orosz tisztek tüntetőleg barátkoztak, karöltve sétáltak velük; az osztrák tiszteket lenézték, alig viszonozták szalutálásukat, ami az utóbbiakat végtelenül bántotta. Augusztus 20-án kora délután a következő eset történt a Koronában, amely a mostani állami polgári leányiskola helyén állott, és akkor az egyedüli kávéház volt Gyulán. Cserkesz és honvédtisztek feketéztek a szűkös kávéházban, amelynek közepén biliárdasztal volt, és azon kardtalanul két honvédtiszt játszott. Egyszerre bejött két osztrák tiszt, ezt a biliárdozók nem vettek észre, úgyhogy a lökésben lévő honvédtiszt, háttal állva, akaratlanul meglökte az egyik osztrák tisztet, de mint úriember nyomban „pardon"-t mondott. Az osztrák tiszt vagy nem hallotta, vagy - ami valószínűbb - nem vett tudomást a pardonról. Mindkettő kardot rántott, és a honvédtisztekre akartak sújtani, mire a cserkesz tisztek felugorva helyükről és ugyancsak kirántva kardjukat, közbe akartak lépni. A megtámadott honvédtisztek francia nyelven kérték őket, maradjanak nyugton, elbánnak ők maguk támadóikkal, és mindkettő jó vívó lévén, olyan ügyesen védekeztek dákóikkal, hogy a két osztrák főtisztet a kávéház sarkába szorították, s az egyiknek a kardját is kiütötték a kezéből. Erre a cserkesz tisztek „bravó" kiáltásokkal tapsolni kezdtek. A megszégyenített osztrák tisztek, éspedig egyikük kardja nélkül, dühösen elmentek a kávéházból, s nyomban jelentést tette Howigernek a Koronában történtekről. Augusztus 21-én Gyulára érkezett Rüdiger orosz tábornok is, aki a Világos után Nagyváradon székelő Paskievicstől kért instrukciót, mi történjék a Gyulára hozott honvédtisztekkel. Az osztrákok ugyanis - akiknek nagyon fájt, hogy Görgey nem őelőttük, hanem az orosz előtt tette le a fegyvert - nagy súlyt helyeztek rá, hogy legalább a honvédtiszteket ők fegyverezzék le, és Anreptől követelték, hogy adja át nekik a még fegyveresen járó tiszteket, amiről azonban az oroszok, Paskievics utasítását várva, hallani sem akartak. Mindez az orosz és osztrák tisztek közötti viszonyt Gyulán teljesen elmérgesítette. Montenuovo és Reischach osztrák generálisok tiltakoztak az oroszok eljárása ellen, mint amely - szerintük - ellentétben áll az osztrák és orosz császárok között kötött konvencióval, és futár útján jelentést küldtek a Pesten lévő Haynau tábornoknak. Konfliktusra azonban nem került sor, mert a Gyulára érkezett Rüdiger meghozta az orosz fővezér parancsát, hogy a honvédtiszteket ők - az oroszok fegyverzik le, és csak a lefegyverzés után adják át őket az osztrákoknak, akik pedig presztízskérdést csináltak a fegyverletételből, és fogcsikorgatva vettek erről tudomást, de nem tudtak a dolgon segíteni. Augusztus 21-én a késő délutáni órákban Anrep orosz tábornok kiadta a parancsot, hogy valamennyi honvédtiszt köteles másnap reggel 6 órakor az óvár előtt megjelenni, hol le fogják őket fegyverezni. Megengedte, hogy a honvédtisztek házigazdái is megjelenjenek a várkertben, de osztrákoknak - sem tiszteknek, sem a legénységnek - nem volt szabad a lefegyverezés megtörténtéig oda belépni. A magyar tiszteket - akik az oroszok tüntető rokonszenve után igen vérmes reményekkel néztek jövőjük elé, s abban az illúzióban voltak, hogy nemcsak kardjukat, hanem az oroszokkal kötendő szövetség révén tiszti rang-