Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Történetek, krónikák, legendák

Vári, középkori zsidó hitközség A Bereg megyei Vári községtől való megkülönböztetés okából eredeti neve helyett néhány évtized óta Gyulavári néven ismeretes Békés vármegyének ma már mintegy 4500 lelket számláló színmagyar, református községe, mely évszázadokon át a magyar Alföldön egyetlen község volt, ahol a zsidók annyian lakhattak és laktak, hogy rendes imaházuk volt és hitközséget alkothattak.

1 Vári mindössze öt kilométernyire van Gyulától, ahol 1848 előtt zsidók nem lakhattak.

2 Nappal ugyan házalhattak a városban, de éjszakára nem maradhattak benne, alkonyatkor el kellett távozniuk a vári határhoz tartozó „zsidó ház"-ig, és ott háltak meg. Hajnalban újra bejöhettek Gyulára. Gyula grófi földesura még a múlt század második évnegyedében is olyan szigorúan ragaszkodott ehhez a tilalomhoz, hogy saját, fizetéses alkalmazottjával, pálinkaházának vezetőjével, egy cseh zsidóval szemben sem tett kivételt. Ennek a boldogtalannak télvíz idején, sárban-fagyban is, este ott kellett hagynia a pálinkaházat, és ki kellett gyalogolnia a vári zsidóházhoz, s az éjszakákat ott töltötte. Ez a szegény pálinkafőző zsidó volt különben, aki mégis rést tört a szigorú tilalmon, igaz, hogy nem élő, hanem halotti minőségben. Az 1831. évi nagy kolerajárványkor ugyanis ő is meghalt és a vármegye nem engedte, hogy hulláját még a közeli Váriba is elszállítsák, és az uraságnak tűrnie kellett, hogy Gyulán temessék el.

3 E célból kihasítottak az uraság földjéből egy kisebb földterületet, és a pálinkafőző zsidót ott temették el. Mellesleg írva, ez a földterület, hol évtizedeken át az uraság pálinkafőzője egyedül aludta örök álmát, lett a Gyulán később létesült zsidó hitközség temetője is. 1801-ben teljesen leégett Gyula városa; a tűzvész áldozata lett kincseket érő levéltára is, és így - sajnos - alig maradt írásos dokumentum, mely tájékoztatást nyújtana a vári zsidókról, különösen pedig a hitközség keletkezésének idejéről és históriájáról. Hogyan és mikor jöttek zsidók Váriba? - ez nem állapítható meg. Annyi azonban tény, hogy a tizenötödik század második felében már nemcsak laktak 1 A levéltári forrásokból annyi állapítható meg, hogy a kétegyházi uradalomhoz tartozó Gyulaváriban a XVIII. sz. első felétől engedélyezték a zsidók letelepedését. Egy 1746-ban készült összeírás szerint 1746-ban 6 zsidó élt Váriban. 1799-ben 15 főt írtak össze, 1808-ban pedig már 90 főt. A közösségnek ekkor már volt bírója, tanítója és sachtere. A középkori előzményekre utaló részek minden bizonnyal a legendaképződés termékei. 2 A zsidók városokba telepedését az 1840. évi XXIX. tc. engedélyezte. A gyulai jószágkormányzó 184l-l 842-től engedélyezte a városban a zsidók letelepedését. 1843-ban Magyargyulán 5 család élt, 1844-1845-ben Németgyulán 2 család. BMLV 101. Magyargyula város tanácsának ir. b/5.Ö. 242. és BML Ö. 21. 3 A források tanúsága szerint az 1831. évi kolera idején - 1831. szept. l-jén - valóban meghalt egy zsidó Gyulán, de leány volt, s jövevényként tartózkodott a városban. V 101. Magyargyula város tanácsának ir. b/4. Ö. 230. (M.Gyula Városába a gyanús Cholera nyavajában megholtaknak feljegyzése az 1831. évi Augusztus 6

dik napjától fogva.) A gyulavári zsidóságra vonatkozóan 1. A Békés megyei zsidóság történetének levéltári forrásai. Vál., s. a. r. K. Cseh Edit. Gyula, 2002. 17-32. p.