Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

A Békés szerkesztője

adjunk tudomást szerezni, minő impressziókat vitt el a mozgalom természetéről és minő következtetéseket von le belőlük az a férfiú, aki az agrárszocializmus által tényleg elsősorban inficiált Békés vármegye élén mint főispán, sőt egy éven túli időn mint kormánybiztos is állott. A beszéd elhangzása óta lezajlott a földmívelő szocialisták kongresszusa is, amelyen Orosházáról, Csorvásról, Csabáról is vettek részt; nemcsak részt vettek, hanem mint a fővárosi hírlapok közléseiből tudomást vehetünk róla, a Békés megyei küldöttek honneurjei, mondhatni vezérszónokai voltak a kongresszusnak, és így - bármily kelletlenül térünk rá vissza - mint aktuális napi kérdést hírlapírói kötelességmulasztás nélkül nem ignorálhatjuk és nem térhetünk szó nélkül napirendre fölötte. Amit annyiszor elmondottunk, újólag hangoztatjuk, hogy az agrárszocializmus először is nem új dolog, mert egyidejű az agrikultúrával, másodszor nincs különleges szer ellene, harmadszor éppen nem árkánuma az újságcikk vagy dikció sem, negyedszer és legkevésbé orvossága pedig a rendőri s megtorló rendszabályok. Elmondjuk újólag, hogy az agrárszocializmust, mai alakjában, nem csupán a Békés megyei, hanem az általános alföldi különleges földbirtokviszonyok teremtették meg. A telepítés, mint orvosszer, már az első kísérletek stádiumában megbukott; igaz, hogy sokat, nagyon sokat segítene a földbirtokviszonyok fokozatos átalakítása, a parcellázás, de ez olyan nehéz és főleg olyan kényes kérdés, amelynek törvényhozási vagy kormányintézkedési úton való megoldásában először is nem bízunk, másodszor pedig nem is kérünk belőle. Hiú gondolat az is, hogy az agrárszocializmus a fenyegető rendszabályok, a rendőrség államosítása, a sajtószabadság korlátozása s más ily hasonló rendszabályok által eltüntethető, vagy csak korlátozható is lenne. A rendőri vagy megtorló intézkedések jók és feltétlenül szükségesek is ugyan a közrend fenntartása s a tulajdonjog szentségének védelmezése céljából, de nem képezhetnek orvosszert a baj gyógyítására. Ami pedig a sajtószabadság korlátozását és vele rokon természetű intézkedéseket illeti, az eddigi tapasztalás - például Ausztriában - eléggé megmutatta, hogy ezek még inkább hozzájárulnak a szenvedélyek feltüzeléséhez. A szocializmus terjedését és a proletarizmus növekedését nem lehet erőszak alkalmazásával meggátolni. E bajoknak a közgazdaságiak mellett belső lelki okai is vannak, amelyek ugyan a külvilági viszonyokból származnak, de azért a belső lelki élet átalakulását vonják maguk után, s megzavart, elkábult, haragtól és gyűlölettől eltelt világnézlet képződését eredményezik. Eme megzavart világnézlet a nyers erőszak alkalmazásával nem változik át helyessé, hanem a külvilági viszonyok reájuk való vonatkozásának kell megváltozni, hogy tiszta világnézletüket visszanyerjék. Békés vármegyében például az agrárszocialista zavargások óta a munkások gyűlésezése el van tiltva. És mint a következmények bizonyítják, a megszorító intézkedések a szocializmust nem szanálták, csak titkon lappangóvá tették. Különben az agrárszocializmus távolról sem halad oly veszélyes mederben, mint az ipari szocializmus. Nincsenek ugyanis azok a fanatikus vezérférfiai, minőket