Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

A Békés szerkesztője

az ipari szocializmus a külföldi mozgalmakban felmutathat. Az agrárszocialista vezérférfiak nagyképű pozőrök, akiknek eszköze a rágalmazás, szitkolózás, a tudásuk pedig vajmi kevés és felületes. És ha ennek dacára az agrárszocializmus mint kaotikus eszme mégis terjed, ez annak tulajdonítható, hogy - amit annyiszor hangoztattunk és kifogásolunk - a nép magára van hagyatva, hogy az értelmiség nem fejti ki ama tudatos társadalmi tevékenységét, amely a szocialisztikus tévtanok elleni legfőbb fegyver. Mennél kevesebb újságcikket, mennél kevesebb szónoklatot, de annál több társadalmi akciót és az agrárszocializmus lélektani s részben közgazdasági okai ha nem is szűnnek meg teljesen, de lényegesen enyhülnek. Radikális gyógyszerekben, akár közrendészetiek, akár közgazdaságiak legyenek azok, nem bízunk, és mert nem bízunk, megvalljuk, hogy fázunk tőlük és éppen nem kérünk belőlük. (Békés, 1897. febr. 7.)

1 A szocializmus és a tudás Hangokat hallunk emelkedni az ellen, hogy az iskoláztatási mánia járványszerűleg terjed; egy tekintélyes fővárosi hírlap pláne „Gimnáziumi láz" címen cikket ír, amelyben a gimnáziumnak nagybani igénybevételének veszedelmét fejtegeti. Nem tartunk azokkal, kik a gimnáziumnak igénybevétele ellen cikkeznek. Hiszen legnagyobb aspirációnk, és Isten segítségével, jóakaratú emberek közreműködésével, reméljük rövid idő kérdése, hogy Gyulának is gimnáziuma lészen. Egyáltalában nem tartunk azokkal, kik a népnevelésben a szocializmus veszedelmét kezdik látni, és azt hiszik, hogy a szocializmust a tudás teszi veszedelmessé. Sőt határozott meggyőződésünk, hogy a szocializmust a tudatlanság teszi veszedelmessé. Először is meg kell győződnie az úgynevezett népnek, vagyis a nagy többségnek arról, hogy a tudás és az úrrá lehetés nem kiváltság. Egészen más szempontból fogjuk tehát föl azt a jelenséget, hogy nadrágos úriemberré akarja nevelni nagyon sok olyan ember a fiát ma már, aki azelőtt az úrrá lehetést lehetetlennek tartotta. Az általános iskolakötelezettség számtalan szülőt visz most arra a tapasztalásra, hogy nini: hiszen úrnak született az ő fia! Esze van a gyereknek, jól tanul, kár lenne a tanulástól elfogni, ám legyen úrrá! Hát csak hadd legyen! A szocializmusnak, mint a kígyónak, két méregfoga van. Ha a kígyónak ezt a két méregfogát kiveszik, ártalmatlan szelíd jószág lesz belőle. A szocializmusnak is ezt a két méregfogát kell kivenni: a tudatlanságot és az irigységet. Hadd tudja meg, hogy nem az uraságban van a boldogság, és hogy ne irigyelje az uraságot, hadd legyen úrrá, kóstolja meg, hogy mi az? Ha ez az úrrálehetnémség nagy mértéket fog ölteni, roppant csalódásból