Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)
Nevezetes látogatók
akkor - 1874 nyarán - a Petőfihez címzett kávéház tulajdonosa, Szikes János készíttetett színpadot, fedetlen nézőtérrel, ahol a közönség pár héten át a Váradi nevű színigazgató előadásait látogatta, jobban mondva, maradt távol azoktól. A kis ripacstársaság ugyanis nem tudta a gyulai közönség akkor már erősen kifejlődött igényeit kielégíteni. A magas műigények az 1869. és 1870. esztendőkben fejlődtek ki Gyulán. Nevezetesen: az egyetlen Nagyváradot kivéve - csak három évtizede múlt, hogy ott téli színház létesült, fájdalom, ma már az is alig mondható magyarnak - a múlt század végéig nemcsak Csonka-, hanem egész Nagy-Magyarországon nem volt vidéki város, amely - a nyári szezon szempontjából - olyan nagy jelentőségű lett volna, amelyhez annyi nevezetes színiesemény fűződnék, mint Gyula városához. Gyulának a vidéki nyári színészetet illető nagy fontosságát csak azzal illusztrálom, hogy az 1867-es kiegyezés utáni 1869. és 1870. esztendőkben, az akkor még alig 15 000 lakosú, s nem színmagyar ajkú kis városka éppen olyan nyári állomása volt az aradi társulatnak, mint aminő a nagyváradi volt akkor a debreceni színtársulatnak. Jó emlékű Follinusz János volt az az aradi direktor, aki úgy 1869-ben, mint 1870 kora tavaszán, rögtön a téli évad befejezte után, eljött teljes társulatával Gyulára, s itten egészen szeptember végéig, tehát teljes öt hónapon keresztül játszott. 3 Erre nem volt akkor, de azóta sem példa egy elsőrangú társulat életében. És micsoda egy társulat volt a Follinuszé! Az akkori legkiválóbb színierők voltak közöttük. Hogy másokat ne említsek, Káldy Gyula, a pesti operának később nagyérdemű és országos tekintélyű igazgatója, a kurucdalok hervadhatatlan emlékű összegyűjtője s megzenésítő je dirigálta a nagyszámú zenekart. Dékány Teréz - Jókainé Laborfalvi Rózának tudvalevőleg legbensőbb barátnője - volt a csodaszép hangú koloratúra. Káldyval Gyulán léptek boldog házassági frigyre. A társulat tagja volt még: Radeczky Sarolta, Zádorné Petrovits Ilka, a későbbi Gerőfyné. Az utóbbi jutalomjátékára tisztelői 100 aranyat gyűjtöttek össze, és adtak át neki. Dóry Judit, a legjobb drámai színésznők egyike, ki férjhez menve Kiss Gyula megyei tisztviselőhöz, itt is maradt Gyulán. Maár Júlia - a későbbi Bács Károlyné -, Marczell Géza, a kiváló buffó, Szakáll Antal, felesége Török Rózsi, Zajonghy, Kápolnay énekes színészek, Szathmáry Árpád (az utolérhetetlen Szatyi úr), Boros, híres komikus és még számos jeles tehetség. Igaz, hogy hetenként csak négyszer játszottak. A hétfő, szerda és péntek szünnap volt, és csodálatos, az igazgató mégse fizetett rá a gyulai szezonokra, sőt kikereste a dologi kiadások mellett a társulat teljes gázsiját is. Ez úgy lehetett, hogy Dékány Teréznek 80, Káldynak pedig 60 forint volt csak a havi fizetése. Ők kapták a legmagasabb gázsit. Csupán az Aradról Gyulára s innen az Aradra való visszautazás költségeit kellett a direktornak a gyulai szezonra ráfizetnie. De ez sem volt nagy summa. Ahány úrifogat volt ugyanis Gyulán, pedig 3 Follinusz János és társulata 1870-ben és 1871-ben játszott Gyulán. Az első évad kiugró sikert hozott, a második jóval kisebb érdeklődést váltott ki.
