Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Nevezetes látogatók

monda nekem Prielle -, akik a kulisszák mögött voltunk tanúi a tragikomikus jelenetnek, képtelenek voltunk magunkon uralkodni, s olyan harsány kacagásban törtünk ki, hogy a kurtinát le kellett ereszteni, s a darab ezzel be lett fejezve. Prielle Kornéliát kérésére bevittem a várkertbe, a lovardához, mely 1852 óta mit sem változott. A művésznő könnyezve emlékezett harminc esztendő múltával fényes színi pályájának egyik legemlékezetesebb, legkedvesebb színhelyére. Megmutatta, hogy a lovarda melyik oldalán állt a színpad, a nézőtér. Felismerte a gesztenyefákat, amelyek alatt hónapokon át ebédelt és vacsorázott. Még arra is emlékezett, hogy a szezon alatt mindvégig meleg, száraz idő volt, úgyhogy mindössze alig kétszer-háromszor kellett eső miatt a bőséges lakomát a lovardában szervírozni. A gyulai szezon befejeztével a hármas direktórium feloszlott, illetőleg kettévált. Kaczvinszky a társulat egy részével Erdélybe ment. Havi és Szabó pedig 1852 őszén ugyancsak Csernovits Péter hathatós anyagi támogatása mellett Aradra vonult be, hol sok vesződség és fáradság után sikerült végre a magyar nyelvű játékhoz a hatóság engedélyét kierőszakolni. Az 1852-es nyári színi évad, amikor - ismétlem - az egész országban csak Gyulán volt magyar nyelvű színészet, korszakalkotó jelentőségűvé vált a magyar Thalia krónikájában, és emlékezetes eseménye Gyula város történelmének.

2 A Korona vendéglő arénája Prielle Kornélia - mint itteni vendégszereplésekor nekem monda - 1857ben még egyszer volt Gyulán, de akkor egy egészen kis színtársulat kötelékében, amely már nem a kastélykert lovardájában - az csak egyszer volt színielőadás helye, éspedig 1852-ben -, nem is a Korona termében, hanem másutt játszott. Amint kinyomoztam, ez a másutt 1857-ben a vármegyeházával szemben levő főszolgabírói lak és az akkori földszintes, primitív katolikus bérház közötti udvar volt, ahol egy fából rögtönzött kis színpadon, fedetlen nézőtéren tartották pár héten át előadásukat. Ezekre vonatkozólag azonban nem tudott a művésznő bővebbi adatokat nyújtani. Még egy színihelyiségről szólhatok, amelyre valószínűleg magas korban levő gyulai emberek még emlékezhetnek. Ez a városházával szemben levő, most Schneider Mátyás építőmester polgártársunk házának udvara volt. A házban 2 A források és a vonatkozó irodalom szerint a Kaczvinszky János, Havi Mihály és Szabó József által vezetett dal- és színésztársaság - „egyesült arad-kolozsvári színészeti társaság" -, amely a statisztákon és a műszaki személyzeten túl mintegy 70 tagból állott, általában két részre osztva működött. JátszottakTemesváron, Nagybecskereken, Lúgoson. A társulat Kaczvinszky János által vezetett,Temesváron játszó része nevében Kaczvinszky igazgató 1852. szeptember elején fordult a megyefőnökhöz, hogy Kolozsvárra menet Gyulán megállva mintegy 15 előadást tarthassanak. A társulat szeptember közepén érkezett meg Nagybecskerekről. Könyvtáruk, ruhatáruk, az előadandó darabok szigorú ellenőrzése mellett az előadásokra az engedélyt megkapták. A társulat színdarabjegyzéke 90 darab címét tartalmazza. IV 152. A Békés-Csanádi cs. kir. Megyehatóság ir. b. 4897/1852., 5115/1852., 5368/1852.